„És az Úr akarta Őt megrontani betegség által; hogy ha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az Ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket Ő viseli.” (Ésa 53,10–11)
„Isten szeretete mérhetetlen és hasonlíthatatlan. Végtelen… Amikor elgondolkozunk Krisztus magas rangján és dicsőségén, látjuk, milyen volt az a szeretet, amely arra késztette, hogy feláldozza magát a Golgota keresztjén az elveszett világ megváltásáért. Ez csodálattal és ámulattal tölti el a szentek szívét az örök korszakokon át – miért ne elmélkednénk róla itt, ebben a világban is…
Ó, a kegyesség titka – Isten megjelent testben! Ez a titok egyre nő, amint megpróbáljuk megérteni. Felfoghatatlan, és emberek mégis megengedik, hogy földi, világi dolgok feltartóztassák azt a keveset is, amit halandó lényük képes meglátni Jézusból és páratlan szeretetéből… Hogyan lelkesedhetünk földi, közönséges dolgokért, miért nem köti le fi gyelmünket a Golgota keresztje, a szeretet, amely Isten drága Fiának halálában nyilatkozott meg?…
Mindezt a megaláztatást és gyötrelmet azért viselte el, hogy a vándorokat, bűnösöket és hálátlanokat visszavezesse az Atya házához. Ó, az áldott otthon, nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem! Ha üdvözülök, Isten országában a megváltás tervének új mélységeit ismerhetem majd meg. Minden megváltott szent megismeri az Atya és a Fiú szeretetét, és úgy fogja értékelni, mint soha azelőtt. A dicséret énekei törnek fel a halhatatlan ajkakról. Jézus szeretett minket, az életét adta értünk. Megdicsőült testben, gazdagabb képességekkel, tisztává lett szívvel, megtisztított ajakkal dicsérjük majd az üdvözítő szeretet nagyságát és gazdagságát. A mennyben nem lesznek szenvedők, sem kételkedők, akiket meg kell győzni az örökkévaló dolgok valóságáról, sem előítéletek, sem borzalmas bűnök, hanem képesek leszünk a minden ismeretet felülmúló szeretetre. Nyugalom – hála Istennek, megnyugvás vár Isten népére, ahol Jézus vezeti a megváltottakat az élő vizekhez. Akkor beteljesedik, amiért Atyjához imádkozott: »Azt akarom, hogy akiket nékem adtál, velem legyenek, ahol én vagyok.«” (That I May Know Him [Hogy megismerhessem Őt], 371. o.)
