„A folyóvízen innen és túl életnek fája volt, mely tizenkét gyümölcsöt terem, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.” (Jel 22,2)
„Éden kertjében az élet fáján termő gyümölcsnek természetfölötti jó tulajdonságai voltak. Aki evett a fáról, örök életet nyert. A fa gyümölcse a halál ellenszere volt… A bűnbeesés után a mennyei gazda átültette az élet fáját a mennyei Paradicsomba.” (Bizonyságtételek VIII., 288. o.) „A megváltott szentek, akik szerették Istent és megtartották parancsolatait, bemennek a kapukon a városba, és joguk lesz arra, hogy egyenek az élet fájáról. Szabadon vehetnek róla, miképpen ősszüleink is a bűnbeesésük előtt.
E halhatatlan fának a levelei a nemzetek gyógyítására valók. Az emberek minden fájdalma eltűnik. Többé soha nem éreznek betegséget, szomorúságot és halált, mert az élet fájának levelei meggyógyították őket. Jézus meglátja lelke szenvedésének gyümölcseit, és megelégszik, amikor a megváltottak, akik szomorúságnak, fáradságos munkának és szenvedéseknek voltak kitéve és átok alatt gyötrődtek, összegyűlnek az élet fája körül, hogy egyenek halhatatlanságot adó gyümölcséből. Ősszüleink ehhez való jogukat eljátszották Isten parancsának figyelmen kívül hagyásával. De többé nem leszünk kitéve annak a veszélynek, hogy ismét elveszítjük jogunkat az élet fájához, mert aki ősszüleinket bűnre csábította, nemsokára elpusztul a második halálban.” (My Life Today [Az én életem ma], 355. o.)
„Az Isten minden parancsa iránti engedelmesség volt a feltétele, hogy ehessenek az élet fájáról. Ádám engedetlensége miatt elbukott… A Krisztus általi engedelmesség a jellem tökéletességét adja az embernek, és jogot az élet fájához. Jézus Krisztus egyértelműen megfogalmazza, milyen feltétele van annak, hogy az ember ismét részesülhessen a fa gyümölcséből: »Boldogok, akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az élet fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.« (Jel 22,14)” (HNA Biblia-kommentár I., 1086. o.)
„A rég elveszített Édenbe, az élet fájához visszavitt üdvözültek növekedni fognak, mígnem elérik kezdetben kapott méltóságteljes magasságukat. A bűn átkának utolsó maradványa is eltűnik, és Krisztus hű gyermekei »az Úrnak, a mi Istenünknek« szépségét viselik majd testben, lélekben, értelemben.
Uruk tökéletességét tükrözik. Ó, sokat emlegetett, régóta remélt, türelmetlenül várt, de igazán soha meg nem értett, csodálatos üdvösség!” (A nagy küzdelem, 645. o., Korszakok nyomában, 573. o.)
