„Hallottam szózatot az égből, mint sok vizek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallottam hárfások szavát, akik a hárfájukkal hárfáztak. És énekeltek mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatta azt az éneket, csak a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről.” (Jel 14,2–3)
„A trón feletti szivárvány örökkévaló bizonyságtétel: »Isten úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« (Ján 3,16) Ahogy a szivárványt a felhőben a napfény és a zápor egyesülése alakítja ki, úgy képviseli a királyi széket körülvevő szivárvány az irgalom és igazság egyesült erejét. Nem az igazságnak kell egyedül fenntartania, mert ez elhomályosítaná a trón feletti szivárvány dicsőségét, és az ember csak a törvény büntetését látná. De ahol nincs igazság, ott nem lenne stabilitása Isten kormányzatának. Az ítélet és irgalom együttese teszi teljessé az üdvösséget…
Az irgalom felhív bennünket, hogy lépjünk be a kapukon Isten városába, az igazság pedig minden engedelmes léleknek megad minden kiváltságot – mint a királyi család tagjának, a mennyei király gyermekének. Ha jellemünk fogyatékos lenne, nem léphetnénk be a kapukon, melyeket az irgalom megnyitott az engedelmesek előtt. Mert az igazság ott áll a kapunál, és szentséget igényel mindenkitől, aki látni fogja Istent.
Ha hatályon kívül helyeznék az igazságot, kinyithatná-e az isteni irgalom a kapukat az egész emberiség előtt, a jellemre való tekintet nélkül? A hűtlenné válás és lázadás rosszabb feltételei alakulnának ki a mennyben, mint mielőtt Sátánt kiűzték. A menny békéje, boldogsága és összhangja megtörne. A mennybe érkezés nem változtatja meg az ember jellemét; a megváltottak boldogsága abból fakad, hogy jellemük már a Földön átalakult Krisztus képmására. A szentek először a földi életben voltak szentek.
Az ember üdvösségének – amiért Krisztus ilyen áldozatot hozott – van egyedül értéke, mert ez szabadít meg a bűntől… Isten törvényét tehát nem gyengíti az evangélium, de a bűn hatalma megtörik, és az irgalom jogarát a bűnbánó bűnös felé nyújtják… Isten sohasem feledkezik meg követőiről a gonosz ellen vívott küzdelmükben. Jézusról beszéljünk, Őróla elmélkedjünk!” (Review and Herald, 1892. december 13.)
