„Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülükbe sem jutott, szem nem látott más Istent Tekívüled, aki így cselekszik azzal, aki Őt várja.” (Ésa 64,3)
„Sokan vágyódtak már arra, hogy betekintsenek a jövőbeli világ dicsőségébe és megfejtsék az örök titkokat, de hiába próbálkoztak ezzel. A kinyilatkoztatott dolgok a mieink és a mi gyermekeinké… Isten, a nagy kinyilatkoztató sok mindent feltárt előttünk, igen fontos dolgokat, hogy megérthessük a mennyben folyó eseményeket, és tiszteljük az isteni elgondolásokat…
Jézus mennyeiekre vonatkozó kinyilatkoztatásait csak az tudja megérteni és értékelni, aki lelkében vágyakozik az igaz élet után. A képzelet megpróbálhatja bemutatni a menny dicsőségét, de »amiket szem nem látott, fül nem hallott, emberi elme meg sem gondolt, olyan dolgokat készít Isten az Őt szeretőknek« (1Kor 2,9).
Mennyei lények vesznek körül bennünket… A világosság angyalai menynyei légkört teremtenek a lélek körül, felemelve őt a láthatatlan és örök felé. Szemünkkel nem láthatjuk alakjukat; csak lelki látással lehet érzékelni és megérteni a mennyei dolgokat. A mi emberi erőnk semmivé lesz a világosság angyalainak kifejezhetetlen dicsősége mellett. Csak a lelki hallás tudja megkülönböztetni a mennyei hangokat…
Jézus úgy mutatta be önmagát, mint aki az út, az igazság és az élet – az egyetlen lehetőség arra, hogy elnyerjük az üdvösséget. Elvihet a menny küszöbéig, megmutathatja nekünk a mennyei szentély dicsőségét, de hit által kell azt szemlélnünk, s nem emberi szemekkel. Nem felejti el, hogy Isten munkáit kell végeznünk egy olyan világban, ahol mindent tönkretett a bűn. Ebben a világban, amely erkölcsi sötétségbe öltözött, ahol sötétség borítja a földet és a népeket, mégis a menny világosságában járhatunk.” (In Heavenly Places [Mennyei helyeken], 366. o.)
