„Az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta.” (Ján 5,22)
„Tanításaiban Krisztus arra törekedett, hogy az eljövendő ítéletről és annak nyilvános voltáról mély benyomást keltsen. Ez nem néhány ember megítélése lesz, nem is egy nemzeté, hanem valamennyi értelmes, felelős lényé. Az egész világmindenség előtt folytatják majd le, hogy az ember Isten iránti szeretete, becsületessége és szolgálata nyilvánvalóvá legyen. Isten fenséges törvénye feltárul; és akik kitartottak a szent előírások elleni dacos lázadásban, megértik, hogy a törvény, amit megutáltak és lábbal tiportak, Isten jellemének alapköve…
A végtelen világmindenség a legnagyobb érdeklődést tanúsítja Földünk iránt, mert Jézus végtelen árat fi zetett lakosainak életéért… Isten minden ítéletet a Fiúra bízott, mert Ő emberi testben megjelent Isten.
Isten úgy tervezte, hogy a szenvedők Fejedelme emberi mivoltában az egész világ bírája lesz. Jézus, aki eljött a mennyből, hogy megmentse az embert az örök haláltól, akit földi törvényszék előtt perbe fogtak, és aki elszenvedte a szégyenletes, megalázó halált a kereszten, egyedül Ő hirdetheti ki a jutalom vagy büntetés ítéletét. Jézus, aki itt alávetette magát a kereszt szenvedésének és megaláztatásának, fölemelkedik a mennyei trónra, s az egész világegyetem elismeri mint a szentek Királyát. Magára vállalta a megváltás művét, és megmutatta az el nem bukott világok és a mennyei család előtt, hogy a munkát, amit elkezdett, képes befejezni…
A végső büntetés és jutalmazás napján szentek és bűnösök egyaránt felismerik, hogy akit megfeszítettek, minden élő Bírája… Ünnepélyesen komoly lesz a végső döntés napja… Biztosítva van számunkra a próbaidő, lehetőségek és előjogok adattak nekünk, hogy elhívásunkat és kiválasztásunkat biztossá tegyük. Hogyan értékeljük ezt a drága időt, és használunk fel minden Istentől kapott talentumot, hogy hűséges sáfárok lehessünk?” (Review and Herald, 1898. november 22.)
