„Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.” (Préd 12,16)
„A fényképész művészete pusztán belevési a hasonlóságot a romlandó anyagba, de az élet mennyei feljegyzéseiben a jellem hűségesen kiábrázolódik, és ez a feljegyzés soha nem törlődhet, csak az elfedező Áldozat vére által. (…) Isten angyalai éppoly pontosan felveszik a jellem dagerrotípiáját, képét, ahogyan a művész az emberi vonások hasonlóságát, és ebből ítéltetünk meg! (…)
Amikor mennyei ítélők ülnek le és könyvek nyittatának meg, az emberek nem úgy jelennek majd meg, mint emberi szemek és véges ítélők előtt. Akkor a titkos bűnök felszínre kerülnek. Indítékok és szándékok, amelyek eddig rejtve voltak a szív sötétjében, most mindenki előtt nyilvánvalóvá válnak. (…) Minden megjelenik, mint valódi életkép. (…) Abban az ünnepélyes órában a férj hűtlensége feltárul a feleség előtt, és a feleség hűtlensége a férj előtt. A szülők meglátják, milyen gyermekeik jelleme, és a gyermekek is látni fogják szüleik életében a hibákat és tévedéseket. Aki megrabolta szomszédját azzal, hogy hamis színben tüntette fel magát, nem menekül meg ebül szerzett jószágaival. Istennek pontos feljegyzései vannak könyveiben minden igazságtalan elszámolásról és minden becstelen ügyletről. (…)
Az emlékezet igazi és eleven lesz a bűnös kárhoztatásakor, aki ama napon könnyűnek találtatik. Az értelem felidézi a múlt minden gondolatát és cselekedetét: az egész élet kivetül, mint a fi lm a mozivásznon.” (Review and Herald, 1884. január 1., november 4.; 1886. február 12.; 1888. március 27.; 1891. január 13.)
