„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk Őt látni, amint van.” (1Ján 3,2)
„Járhat-e földi előléptetés ekkora megbecsüléssel, hogy valaki Isten fiává, a mennyei király gyermekévé, a királyi család tagjává lehet? A földi nemesek csak emberek, meghalnak és visszatérnek a porba. Dicséretük és tiszteletük nem jár tartós megelégedettséggel. De az Istentől jövő megbecsülés maradandó.
Isten örököseivé, Krisztus örököstársaivá lenni kimondhatatlan gazdagságra jogosít – olyan kincsekre, amelyek értékéhez képest az arany és ezüst, a gyémánt és a földi drágakövek jelentéktelenek.” (Review and Herald, 1884. június 10.)
„Az Atyával és Fiával, Jézus Krisztussal való közösség azt jelenti, hogy megnemesedünk, kimondhatatlan öröm részesei és dicsőségesek leszünk. Az élelemnek, ruházatnak, munkának és jólétnek meglehet a maga értéke, de Istennel kapcsolatban lenni, s az isteni természet részesévé emelkedni – ez az igazi érték. Életünk legyen Krisztus által elrejtve Istenben. S bár még nem tudjuk, mivé leszünk, amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor mégis olyanok leszünk, mint Ő, mert úgy látjuk majd Őt, amint van.
A keresztény jellem fejedelmi méltósága előragyog, mint a nap, s a Krisztus arcáról tündöklő sugarak visszatükröződnek azokról, akik megtisztították magukat, amint Ő is tiszta. Az sem túl nagy ár, ha mindenünket, még az életünket is feláldozzuk azért az előjogért, hogy Isten fi aivá legyünk.” (Bizonyságtételek IV., 357. o.)
„Amikor János halandó mivoltában látta Isten dicsőségét, halottként esett össze, mert nem bírta elviselni a látványt. De amikor Isten gyermekei halhatatlanságot öltenek magukra, úgy látják majd Őt, amint van. A trón előtt állnak majd, mert a szeretett Fiú elfogadta őket. Minden álnokságukat eltörölte, minden bűnüket elfedte. Most már láthatják Isten királyi székének teljes dicsőségét. Részt vettek Krisztus szenvedéseiben, munkatársai voltak a megváltásban, részestársai az örömben; ott látják Isten országában a megmentetteket, akik Istent dicsőítik az örökkévalóságon át.” (Bizonyságtételek IX., 285. o., magyar kiadás: 193. o.)
