„Jézus pedig felelt nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (Ján 5,17)
„A menny a tevékeny szeretet országa, de mindazokra, akik terhet hordozva megharcolták a hit nemes harcát, ott gyönyörűséges, dicsőséges nyugalom, pihenés vár. Övék az örök ifjúság, a halhatatlanság; véget ért küzdelmük Sátán és a bűn ellen. E tevékeny munkások számára a tétlenség teher lenne, nem pedig mennyország.” (Child Guidance, 354. o., Gyermeknevelés, 245–246. o.)
„Isten az Éden lakóira bízta a kert gondozását, hogy »műveljék és őrizzék azt«. Foglalkozásuk nem volt fárasztó, inkább kellemes és felüdítő. Isten a munkát áldásnak szánta az ember számára, hogy értelmét foglalkoztassa, testét erősítse és képességeit fejlessze. A szellemi és testi tevékenységben lelte Ádám szent életének egyik legfőbb örömét…
Akik a munkát átoknak tartják – még ha fáradságos és fájdalmas is –, nagyon tévednek. A gazdagok gyakran fölényes megvetéssel nézik le a dolgozó embereket, de az ilyen magatartás éles ellentétben áll az ember teremtésére vonatkozó isteni tervvel. Ugyan mit érnek még a leggazdagabbak kincsei is ahhoz az örökséghez képest, amelyet Isten Ádámnak adott? Pedig Ádám nem volt tétlen: bölcs Teremtőnk, aki tudja, mi boldogítja az embert, adott munkát számára. Igazi életörömben csak munkaszerető férfi aknak és nőknek van részük.” (Pátriárkák és próféták, 50. o., magyar kiadás: 26. o.)
„A mennyben állandó munka folyik. Nincsenek tétlenek. »Az én Aty+D338ám mind ez ideig munkálkodik – mondta Krisztus –, én is munkálkodom.« Ne feltételezzük, hogy amikor eljön a végső diadal, és megkapjuk a nekünk készített lakhelyeket, tétlenség lesz az osztályrészünk.” (Review and Herald, 1898. május 17.)
„Isten úgy tervezte, hogy dolgozzunk. A teherhordó állat jobban betölti teremtése célját, mint a semmittevő ember. Isten állandóan tevékenykedik. Az angyalok Isten szolgái, ők is munkálkodnak az emberek gyermekeiért… A mennyei társadalomban nincs helye a semmittevésnek. De a megfáradtnak és megterheltnek nyugalmat ígér. A hűséges munkás Urának örömébe jut.” (Counsels to Parents, Teachers and Students [Tanácsok szülőknek, tanároknak és diákoknak], 280. o.)
