„Isten eltöröl minden könnyet a szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,4)
„Amint belépünk Isten országába, az örökkévalóságba, semmivé lesz a tanácstalanság, a sok megpróbáltatás és nehézség, amely itt nyomasztott bennünket.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 371. o.)
„A megváltottak otthonában nem lesz könny, halotti menet, gyászszalag. »És nem mondja a lakos: Beteg vagyok! A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.« (Ésa 33,24) A boldogság gazdag árja ömlik majd, s az örökkévalóságban egyre mélyül… Mélységesen gondolkozzunk el az eljövendő, áldott életről. Hitünk hatoljon át a sötétség minden felhőjén, és szemléljük Őt, aki meghalt a világ bűneiért. Megnyitotta a paradicsom kapuit mindenki előtt, aki befogadja Őt, s hisz Benne. Erőt ad, hogy Isten fi aivá és leányaivá váljunk. A nagy fájdalmat okozó szenvedések legyenek számunkra felvilágosító leckék, amelyek megtanítanak arra, hogy előreigyekezzünk Krisztusban, magasztos elhívásunk jutalma felé! Bátorítson minket a gondolat, hogy Krisztus nemsokára eljön. Ez örvendeztesse meg szívünket…
Hazafelé tartunk. Aki annyira szeretett bennünket, hogy meghalt értünk, várost épít nekünk. Az új Jeruzsálem a pihenőhelyünk. Isten városában nem lesz szomorúság. A bánat, a jajkiáltás, a széttiport reményeket és eltemetett szeretteinket gyászoló sírás megszűnik. A nehézségeket, amelyek most beborítanak, nemsokára felcseréljük a menyegzői ruhákra. Rövidesen tanúi leszünk Királyunk koronázásának. Akiknek az élete Krisztusban van elrejtve, akik e földi életben a hit nemes harcát harcolták, azok Isten országában a megváltottak dicsőségében ragyognak majd.
Nem tart már sokáig, és meglátjuk azt, akiben örök életünk reménysége összpontosul. S az Ő jelenlétében semminek tűnik majd az élet összes megpróbáltatása és szenvedése… Tekintsetek fel, és szüntelenül növekedjék hitetek. Ez a hit vezessen végig a keskeny ösvényen, Isten városának kapuin át a határtalan, dicső jövőbe, amely a megváltottaké.” (Bizonyságtételek IX., 286–288. o., magyar kiadás: 194–195. o.)
