„És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr. És kimenvén, látni fogják azoknak holttesteit, akik ellenem vétkeztek, mert az ő férgük meg nem hal és tüzük el nem aluszik, és minden test előtt borzadásul lesznek.” (Ésa 66,22–23)
„Kezdetben az Atya és a Fiú megpihent a hetedik napon, teremtő munkájuk után. Amikor »elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege« (1Móz 2,1), a Teremtő és a mennyei lények ujjongtak a dicsőséges látvány szemlélése közben. Akkor »együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának« (Jób 38,7)… Amikor »újjáteremtetnek mindenek, amikről szólott az Isten minden Ő szent prófétájának szája által, eleitől fogva« (Csel 3,21), a teremtés szombatja – az a nap, amelyen Jézus Krisztus József sírboltjában pihent – akkor is a béke és az öröm napja lesz. Menny és Föld egyesül a dicsőítésben, miközben a megmentett népek »szombatról szombatra« (Ésa 66,23) örvendező imádatban hajolnak majd meg Isten és a Bárány előtt.” ( Jézus élete, 769–770. o., magyar kiadás: 679. o.)
„A megváltottak csak egy törvényt fognak ismerni: a menny törvényét. Mindnyájan egy boldog, összeforrt családot alkotnak. Dicsőítés és hálaadás fakad ajkukon. Felettük a hajnalcsillagok énekelnek, és Isten fi ai örvendeznek, miközben Isten és Krisztus együtt hirdetik ki: »Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé.« »És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr.« »Megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt.« Kisarjasztja »az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt.« »Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának.« (Ésa 28,5)” (Próféták és királyok, 732–733. o., magyar kiadás: 456–457. o.)
„Amíg ég és föld fennmarad, a szombat a Teremtő hatalmának jele lesz. S amikor az Éden újra kivirágzik a Földön, mindenütt tisztelik majd Isten szent nyugalomnapját. A megdicsőült új Föld lakosai »szombatról szombatra eljönnek engem imádni – szól az Úr (Ésa 66,23).” ( Jézus élete, 283. o., magyar kiadás: 236. o.)
