„Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek.” (Tit 2:11)
Mivel az ember nem engedelmeskedett Isten parancsainak, a törvény kárhoztatása alá került. Bukása szükségessé tette, hogy Isten kinyilatkoztassa kegyelmét a bűnösért. Ha nem buktunk volna el, soha nem kellett volna megismernünk a „kegyelem” szó jelentését. Isten szereti az Öt szolgáló és parancsolatainak engedelmeskedő, bűntelen angyalokat, kegyelmét azonban soha nem irányítja feléjük. Ezek a mennyei lények mit sem tudnak a kegyelemről. Soha nem volt rá szükségük, mert soha nem vétkeztek. A kegyelem Istennek az a jellemvonása, amelyet az érdemtelen ember számára nyilatkoztat ki. Nem nekünk kell megkeresni, mert az keresett meg bennünket. Isten örvendezik, amikor kegyelmét kiáraszthatja azokra, akik vágyakoznak utána. Mindannyiunk számára felkínálja irgalmát, de nem azért, mert méltók vagyunk arra, hanem éppen azért, mert olyannyira méltatlanok vagyunk rá. Szükséges bizonyságra jutnunk a felől, hogy ezt az ajándékot számunkra is kirendeli az Úr.
Isten nem azért adja kegyelmét, hogy ezáltal érvénytelenné tegye vagy helyettesítse törvényét… Isten kegyelme és országának törvénye tökéletes összhangban van egymással, s mintegy kéz a kézben halad egymás mellett. Isten kegyelme lehetővé teszi számunkra, hogy hit által közelebb jussunk hozzá. Azáltal, hogy befogadjuk azt, és átengedjük magunkat a munkájának, a törvény érvényességét bizonyítjuk. Naggyá és dicsőségessé tesszük azt, mert Krisztus kegyelmének ereje által eleget teszünk előírásainak. Amikor engedelmeskedünk Isten törvényének, a megváltás hatalmáról tanúskodunk a Menny és a törvénytaposó világ előtt.
Isten nem azért szeret bennünket, mert mi előbb szerettük őt: Ellenkezőleg, „amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5:8), Krisztus meghalt értünk, s ezzel minden feltételt megteremtett az üdvösségünk érdekében. Noha engedetlenségünkkel kiérdemeltük Isten nemtetszését és kárhoztatását, Ö nem vetett el bennünket magától. Nem hagyott minket magunkra, hogy véges erőnkkel küszködjünk az ellenség hatalmával szemben. Mennyei angyalok vívják csatáinkat, és ha együttműködünk velük, győzelmet arathatunk a gonosz erő felett. Krisztusban, mint személyes megváltónkban bízva, „felettébb diadalmaskodhatunk az által, aki minket szeretett.” (Róm 8:37)
