„Mihez hasonlítsuk Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?” (Mk 4:30)
Krisztus romlottnak találta a világ országait. Miután Sátán kivettetett a Mennyből, felvonta a lázadás zászlaját a Földön, és minden eszközzel azon igyekezett, hogy lobogója alá vonja az embereket… Egy olyan birodalom megalapítása volt a célja, amely az ő törvényei szerint és saját eszközei által, Istentől függetlenül működik. Annyira jól haladt tervei megvalósításával, hogy amikor Krisztus meg akarta alapítani az országát a Földön, ekként kellett szólnia: „Mihez hasonlítsuk Isten országát?” A földi társadalomban semmi nem nyújtott lehetőséget az összehasonlításra…
Krisztus tevékenysége szöges ellentétben állt az egyetemesen gyakorolt elnyomással és vétkek gyakorlásával… Az Ö elgondolása szerinti ország nem használ erőszakot, és annak alattvalói mit sem tudnak az elnyomásról… Krisztus nem ádáz kényúrként, hanem Emberfiaként jött Földünkre. Nem azért jött, hogy vashatalommal leigázza a nemzeteket, hanem hogy „örömöt mondjon a szegényeknek”, „bekösse a megtört szívűeket, szabadulást hirdessen a foglyoknak, a megkötözötteknek pedig megoldást”, és „megvigasztaljon minden gyászolót” (Ésa 61:1-2). Isteni helyreállítóként jött, hogy gazdag és túláradó kegyelmet hozzon az elnyomott és megtaposott emberiségnek, hogy az Ő szentsége által az elbukott és lesüllyedt ember az istenség részesévé válhasson…
Krisztus azt tanította, hogy egyháza lelki ország. Saját maga, mint a béke fejedelme, lett egyháza fejévé. Személyében az istenséggel betöltött emberi létet mutatta be a világnak. Küldetésének végső célja az volt, hogy bűnáldozat legyen a világért, hogy vérének kiontásával engesztelést szerezzen az egész emberiségért. Megváltónk a Földön „széjjeljárt, jót cselekedvén” (ApCsel 10:38). Szíve mindenkor átérezte gyengeségeinket, füle mindig nyitva volt a szenvedők jajkiáltása meghallására, keze pedig szüntelen készen állt a csüggedt és megfáradt lelkek megsegítésére…
Mindazok, akik Krisztus országának tagjai, jellemükkel és magaviseletükkel Őt mutatják be.
