„És a Sínai hegyre leszálltál, s szóltál velük az égből, s adtál nékik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat”. Neh 9:13
A történelem szent könyvének minden oldalán, amelyre Istennek az Ő választott népével való kapcsolatát jegyezték fel, a nagy „VAGYOK” égető lenyomata van. Az emberek fiainak Isten soha nem adott nagyobb kinyilatkoztatásokat hatalmáról és dicsőségéről, mint akkor, amikor egyedül Öt ismerték el Izráel uralkodójának, és amikor törvényt adott népének. Itt nem emberi kézben volt a jogar. Izráel láthatatlan királyának méltóságteljes megjelenése elképzelhetetlenül fenséges és leírhatatlan volt.
Az isteni jelenlétnek e kinyilatkoztatásaiban Isten dicsősége látszott meg Krisztus útján. Nemcsak az Üdvözítő adventje alkalmával, hanem a bűneset és a megváltás utáni korszakokban is. Krisztusban békéltette meg Isten önmagával a világot (2Kor 5:19). Krisztus volt az alapja és a középpontja az áldozati rendszernek, a pátriárkák korszakában csakúgy, mint a zsidók idejében. Ősszüleink bűne óta nem volt többé semmiféle közvetlen érintkezés Isten és az ember között. Az Atya Krisztus kezébe adta a világot, hogy az Ö közbenjárói tevékenysége útján megválthassa az embert, és igazolhassa Isten törvényének tekintélyét és szent voltát. Az ég és a bűnbe esett emberi nemzetség közötti közösség csak Krisztus útján jöhetett létre. Isten Fia volt az, aki ősszüleinknek a megváltás ígéretét adta. Ő volt az, aki a pátriárkáknak kijelentette magát… Ő volt az is, aki Izráelnek a törvényt adta. A Sínai hegy félelmetes dicsősége közepette Krisztus az egész nép hallatára kijelentette Atyja tízparancsolatát. Krisztus volt az, aki a kőtáblákba vésett törvényt odaadta Mózesnek…
Népének Jézus volt a világossága, a világ világossága, még mielőtt emberi testben eljött a Földre. A fény első felvillanása, amely behatolt abba a homályba, amellyel a bűn burkolta be a világot, Krisztustól eredt és érkezett. Krisztustól jött a mennyei ragyogás minden sugara, amely a Föld lakóira áradt. A megváltás tervében Krisztus az Alfa és az Omega, az első és az utolsó.
