„Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogad;a az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba.” (Mk 10:15)
Krisztus nem ismer semmi olyan faji, nemzeti vagy rangbeli sajátosságot, amely feltétele volna annak, hogy valaki országának tagjává válhasson. Az ő királyságába való felvétel nem a gazdagság vagy valamilyen nagyszerű örökség függvénye. Ennek az országnak azok az alattvalói, akik Lélektől születtek. Krisztus a lelki sajátosságokat tartja szem előtt. Az Ő országa nem e világból való. Alattvalói az isteni természet részesei, akik „megmenekültek a romlottságtól, amely kívánság által van e világban”. Ezt Isten kegyelme tette lehetővé számukra. Krisztus nem gondolja, hogy gyermekei alkalmasak volnának az ő országára, ezért ő alkalmassá teszi őket isteni hatalma által. Lelki életre támasztja fel azokat, akik eddig holtak voltak a bűnben és a törvényszegésben. Az Istentől szent célokra kapott képességeik megfinomodnak, megtisztulnak, és nemessé válnak. Krisztus vezetésével az isteni hasonlatosság szerint formálják jellemüket…
Krisztus láthatatlan hatalommal vonja őket magához. Ő, az élet világossága, betölti őket saját Lelkével. A lelki légkörbe vontan felismerik, hogy addig Sátán kísértéseinek játékai voltak, az ő uralma alatt álltak, de most letörik magukról a testi vágyak igáját, és eltaszítják maguktól a bűn szolgaságát… Vezetőt váltottak, és immár a Jézus ajkáról elhangzó útmutatást követik. Ahogyan a szolga mesterére tekint, a Krisztus szeretetének köteleivel vont emberek is úgy néznek szüntelenül hitük szerzőjére és bevégzőjére. Jézusra tekintve és rendeléseinek engedelmeskedve növekednek Isten és az általa elküldött Jézus Krisztus ismeretében. Jellemük így változik el fokról fokra az Ö hasonlatosságára, mígnem olyannyira elkülönülnek a világtól, hogy ez mondható el róluk: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ö csodálatos világosságára hívott el titeket, akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.” (1Pét 2:9,10)
