„Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek, és cselédei az Istennek.” (Ef 2:19)
Ámbár Isten népe – az igazi Izráel – szétszóródott a népek és nemzetek között, itt a Földön csak vándorként él, mert állam- , polgárságuk valójában nem itt a Földön, hanem a mennyekben van.
Az Úr családjába való bekerülés feltétele a világból való kijövetel, elkülönülés annak minden szennyező befolyásától. Isten népének nem lehet köze a bálványimádás egyetlen formájához sem. Magasabb szintre kell eljutniuk. El kell különülnünk a világtól, hogy majd Isten ezt mondhassa nekünk: „Befogadlak a királyi családom tagjaként és a mennyei király gyermekeként.” Az igazság híveiként cselekedeteinknek élesen el kell ütnie a bűntől és a bűnösöktől. A mi hazánk a Mennyben van.
Világosabban meg kell értenünk Isten ígéreteinek értékét, és jobban kellene értékelnünk azt a tiszteletet, amelyben Isten részesít bennünket. Isten semmi mással nem tisztelhetné meg jobban a halandókat annál, mint hogy a családjába fogadja őket, és abban a kiváltságban részesíti őket, hogy Atyjuknak nevezhetik Őt. Semmi lefokozás nincs abban, hogy Isten gyermekeivé válhatunk.
E világon idegenek és zarándokok vagyunk. Feladatunk, hogy várakozzunk, őrködjünk, imádkozzunk és dolgozzunk. Isten Fiának vére vásároIta meg egész valónkat, lelkünket, szívünket és minden tehetségünket. Bár nem tartjuk kötelességünknek, hogy a zarándokok ruhájába öltözzünk, de rendes, szerény öltözéket választunk az ihletett Ige tanításai szerint. Ha szívünk Krisztus szívével egyesül, legbensőbb kívánságunk az lesz, hogy az Ő életszentségét ölthessük fel. Semmit sem veszünk magunkra, ami a figyelmet felkeltené, vagy megbotránkozásra adna okot.
Kereszténység! Milyen kevesen ismerik e szó valóságos jelentőségét! Nem olyasmi, amit csak úgy felölthetünk magunkra. Azt jelenti, hogy életünk Jézus életével egybeforrt. Azt jelenti, hogy Krisztus életszentségének öltözékét hordjuk.
A Menny leendő lakói a Föld legjobb polgáraiból lesznek. Ha pontosan látjuk kötelességünket Isten irányában, embertársaink iránt való kötelességünk is egyértelmű lesz.
