„Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül” (Zsid 4:16)
Miután az apostol felhívja az olvasók figyelmét Krisztusra, a könyörületes közbenjáróra, aki „megindul… gyarlóságainkon”, ezt mondja: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez…” A kegyelem királyi trónja a kegyelem országát jelképezi, hiszen a trón létezése egy ország létezését is feltételezi.
Isten megtiszteltetései és adományai nem ismernek határt. Maga a kegyelem trónja a legnagyobb vonzerő, mert az ül benne, aki megengedi nekünk, hogy Atyánknak nevezzük őt. Isten azonban mindaddig nem tartotta teljesnek a megváltás elvét, amíg kizárólag az Ő szeretete nyilvánult meg benne. Olyan védőügyvédet nevezett ki az oltárához, aki magára vette természetünket. A közbenjárónak az a hivatása, hogy gyermekeiként mutasson be minket Istennek. Krisztus közbenjár azokért, akik befogadják Őt. Saját érdemei által erőt ad nekik, hogy a királyi család tagjai, a mennyei király gyermekei lehessenek. Isten pedig azzal fejezi ki végtelen szeretetét Krisztus iránt, aki vérével fizette le váltságunkat, hogy elfogadja, szívesen látja, és saját barátainak tekinti Krisztus barátait. Elégedett a jóvátétellel. Fiának emberré válása, élete, halála és közbenjárása őt dicsőíti meg.
Amikor Isten gyermeke a kegyelem trónjához közeledik, azonnal a közbenjáró pártfogoltjává válik. A bűnbánat első szavára, a bocsánat első kérésére Krisztus magáévá teszi az ügyét, kérelmét pedig, mint a maga kérését terjeszti az Atya elé.
Amint Krisztus közbenjár értünk, az Atya megnyitja előttünk kegyelmének összes kincsét, hogy vegyük birtokba, élvezzük, és másokkal is közöljük azokat. Kérjetek az én nevemben, mondja Krisztus. „Nem mondom, hogy kérlelnem kell értetek az Atyát, hiszen Ő maga is szeret titeket, mivel engem szerettek. Hivatkozzatok a nevemre, s ez majd hatékonnyá teszi imátokat, az Atya pedig nektek adja kegyelmének gazdagságát.” »Kérjetek, és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen«” (Jn 16:24).
