„Igazság és jogosság az ő székének erőssége.” (Zsolt 92:7)
Teremtményeivel való bánásmódjában Isten mindenkor megőrizte az igazság alapelveit. A bűnt igazi jellegében nyilatkoztatta ki, és bemutatta, hogy annak biztos következménye a halál. A bűnre sohasem volt, és nem is lesz soha feltétel nélküli bűnbocsánat. Az ilyen megbocsátás az Isten uralmának igaz alapját képező igazságosság elveinek felbomlását jelentené. Ez megdöbbentené az el nem bukott világok lakóit. Isten hűségesen bemutatta a bűn következményeit, és ha ezek az intések nem igazak, hogyan lehetünk biztosak abban, hogy ígéretei beteljesednek? Az úgynevezett jóindulat, amely félretenné az igazságot, nem jóindulat, hanem gyengeség.
Isten az életadó. Törvényei kezdettől fogva az életért adattak. De a bűn megtörte Isten rendjét, és viszályt idézett elő. Ameddig bűn van, addig elkerülhetetlen a szenvedés és a halál. Mivel a Megváltó hordozta értünk a bűn átkát, csakis általa remélhetjük annak szörnyű következményeitől való megmenekülésünket.
Személyes Megváltónkként kell elfogadnunk Krisztust, és akkor Isten nekünk tulajdonítja Krisztusban való igazságát. Ismételjük nyomatékkal a János által leírt igazságot. „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az Ő Fiát engesztelőáldozatul a mi bűnünkért” (1Jn 4:10).
Isten szeretete megnyitotta számunkra a drága igazság csodálatos kútforrását. Krisztus kegyelmének kincsesháza nyitva áll mind a gyülekezet, mind a világ előtt… Micsoda szeretet, micsoda mérhetetlen szeretet az, ami arra indította Krisztust, hogy meghaljon értünk, bűnösökért! Milyen veszteséget jelent a lélek számára, ha megérti ugyan a törvény szigorú elvárásait, de Krisztus bővölködő kegyelmét nem ismeri!… Tekintsetek fel a Kálvária keresztjére, amely mennyei Atyánk mérhetetlen kegyelmének és korlátlan szeretetének mindenkori bizonyítéka!
Van Isten Izráelben, és szabadítás is van nála minden elnyomott számára. Trónjának alapja az igazság!
