„Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá” (Zsolt 110:1)
Az Atya szeretete felfoghatatlan, leírhatatlan és egyedülálló. Ebből a szeretetből fakadt, hogy beleegyezzen egyszülött Fia halálába, hogy ezáltal a lázongó ember egységbe kerülhessen a Menny kormányzatával, és megmeneküljön törvényszegésének büntetésétől. Isten Fia leereszkedett királyi trónjáról, szegénnyé lett értünk, hogy szegénysége által gazdaggá lehessünk. A fájdalmak férfia lett, hogy az örökké tartó öröm részeseivé tehessen bennünket… Isten megengedte szeretett, kegyelemmel és igazsággal teljes Fiának, hogy a leírhatatlan dicsőségű országból egy olyan világba érkezzen, amelyet megcsúfított a bűn, és amelyet a halál és átok keserűsége árnyékoz be.
Mivel Jézus lejött a Földre, és köztünk élt, tudjuk, hogy Isten ismeri megpróbáltatásainkat, és együttérez velünk fájdalmunkban. Ádám minden leszármazottja tudatában lehet annak, hogy Teremtőnk a bűnösök barátja. Minden kegyelmet hirdető tanítás, minden örömről szóló ígéret, minden szeretetből fakadó cselekedet, a Megváltó földi életének egész isteni vonzereje azt hirdeti, hogy „velünk az Isten” (Mt 1:23)…
Ember volta az emberi család közösségébe vonta Krisztust, isteni lénye pedig Isten trónjához kapcsolta. Mint ember Fia, példát adott az engedelmességre; mint Isten Fia, erőt ad, hogy engedelmeskedni tudjunk… A betlehemi gyermek, a szelíd és alázatos Üdvözítő maga Isten, aki „megjelent testben” (1Tim 3:16)… „Velünk az Isten” (Mt 1:23). Ez a záloga bűntől való szabadulásunknak. Ezért bízhatunk abban, hogy erőt kapunk a Menny törvénye iránti engedelmességhez…
Az Üdvözítő felvette emberi természetünket, s ezzel olyan kötelékkel fűzte magát az emberiséghez, amit többé nem lehet széttépni. Örökre magához kötözött minket… „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen” (Ésa 9:6). Fiának személyében Isten örökbe fogadta az emberi természetet, és a legmagasabbra, a Mennybe helyezte. „Az embernek Fia” az, akivel megosztja a világmindenség trónját… Krisztusban egyesül a földi és a mennyei család. A megdicsőült Krisztus a mi testvérünk. Az emberiség magába zárja a Mennyet, a végtelen szeretet Istene pedig keblére öleli az emberiséget.
