„Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát” (Zsolt 119:18)
Isten a jellem zsinórmértékeként adta törvényét az embernek. Ez által a törvény által felismerhetitek és legyőzhetitek minden jellemhibátokat. Elszakadhattok minden bálványtól, a kegyelem és igazság aranybilincsével pedig Istenhez köthetitek magatokat.
Az erkölcsi törvény soha nem volt árnyék- vagy előkép. Már az ember teremtése előtt is létezett, és meg fog maradni mindaddig, amíg Isten trónja fennáll. Isten nem változtathatta meg törvényének egyetlen előírását sem az ember megváltása érdekében, mert a törvény kormányzásának alapja. A törvény változhatatlan, végtelen és örökkévaló. Az ember megváltása és a törvény dicsőségének helyreállítása érdekében Isten Fia felajánlotta életét bűnért való áldozatul. Aki nem ismert bűnt, bűnné lett értünk. Meghalt miattunk a Kálvárián. Halála megmutatja Isten csodálatos szeretetét az emberek iránt, és törvényének változhatatlanságát…
Krisztus dicsősége feltárul a törvényben, amely jellemének tükre. Krisztus átalakító erejét mindaddig érzi a lélek, amíg el nem változik az Ő hasonlatosságára. Isteni természet részesévé válik, így egyre inkább fog hasonlítani a Megváltóhoz, lépésről lépésre megerősödik Isten törvényében, mígnem eléri a tökéletességet.
A törvény nemcsak a zsidóknak adatott. Érvényessége az egész világra és örökre kiterjed… Annak parancsolatai tíz, egymással összekapcsolódó láncszemnek felelnek meg, s egynek az elszakadásával az egész lánc értéktelenné válik. Egyetlen rendelet sem változtatható meg, vagy cserélhető ki a törvényszegő üdvösségének megkönnyítése érdekében.
Krisztus azt akarja, hogy a Menny rendje, összhangja, a kormányzás mennyei terve az Ő egyházában ábrázolódjon ki a Földön. Így dicsőül meg az Ő népében. Követőin keresztül az igazság Napja ragyog fel majd örök fénnyel a világra… A Krisztus igazságosságával felruházott egyház Krisztus tárháza, amelyben irgalmasságának, kegyelmének és szeretetének gazdagsága lesz láthatóvá, teljes és végső megnyilatkozásában. Krisztus úgy tekint népére, amikor az tisztán és tökéletesen áll előtte, mint megaláztatása drága jutalmára, és mint dicsősége koronájára. Krisztus az a nagy középpont, ahonnan minden dicsőség kisugárzik.
