„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint, dicsőségesen, a Krisztus Jézusban” (Fil 4:19)
Isten az áldások sokaságát árasztja azokra, akik Jézus Krisztussal kapcsolatban vannak. Jézus nem azért hív magához, hogy csupán néhány óra erejéig felfrissítsen minket kegyelmével és jelenlétével, utána pedig elküldjön a világosságából, hogy járjuk nélküle szomorú és búskomor utunkon. Nem, nem! Azt mondja, hogy együtt kell lakoznunk Ővele… Bízz benne szakadatlanul, és ne kételkedj szeretetében! Jézus ismeri minden gyengeségünket, és jól tudja azt is, hogy mire van szükségünk. Megadja nekünk a naponként szükséges kegyelmet.
Csak azok lesznek képesek ezt az erőt napi szükségletükhöz és tehetségükhöz mérten felhasználni, akik a kegyelmi forrás állandó és újabb áldásaiban részesülnek. Ahelyett, hogy az eljövendő időre várakoznának, amely őket csoda által ruházza fel a lelki erő rendkívüli mértékével, átadják magukat a léleknyerés munkájának, hogy Isten átformálhassa, és hasznos edényekké tegye őket. Naponta megragadnak minden alkalmat a szolgálatra, és ezzel tesznek bizonyságot a Mesterről, bárhol legyenek is, akár az otthon szerény munkakörében, akár a nyilvánosság előtt.
A felszentelt munkás csodálatos vigasza az a tudat, hogy földi életében még Krisztus is naponként kérte Atyjától a szükséges kegyelmet, és csak az Atyával töltött együttlét után ment másokat áldani és erősíteni…
Isten előkészít minden munkást, aki Krisztus példáját követi, hogy befogadja és felhasználja azt az erőt, amelyet Isten megígért egyházának a Föld aratásának megérlelésére. Ha az evangélium hírnökei megújítják odaszentelési fogadalmukat, az Úr napról napra újra megajándékozza őket Lelke megelevenítő és megszentelő jelenlétével. Mindennapi kötelességük teljesítését azzal a biztos tudattal kezdik meg, hogy a Szentlélek láthatatlan jelenléte teszi őket „Isten munkatársaivá”.
