„[Ha] valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne” Jn 4:14
Aki e világ kútjainál próbálja csillapítani szomját, csak azért iszik, hogy újból megszomjazzék. Az emberek mindenütt kielégítetlenek. Vágyakoznak valamire, ami a lelki szükségleteket elégíti ki. Csak egyvalaki képes erre. A világ szükséglete, minden nép reménysége Krisztus. Az isteni kegyelem, amelyet egyedül Ő képes nyújtani, olyan, mint az élő víz: megtisztít, felfrissít, felüdíti a lelket.
Jézus nem úgy gondolta, hogy ha az ember egyszer iszik az élet vizéből, az elegendő. Aki megízleli Krisztus szeretetét, az folyton többre vágyik, és semmi mást nem keres. A világ gazdagsága, tisztelete, öröme nem vo+D103nzza. Szíve szüntelenül így kiált: Többet kérek belőled! Ő, aki feltárja a lélek szükségleteit, arra vár, hogy ezt a belső éhséget és szomjúságot kielégíthesse. Minden emberi tartalék és forrás kiapad. A tartályok kiürülnek, a tavak kiszáradnak; ámde Üdvözítőnk kimeríthetetlen kútforrás. Újból és újból ihatunk, mindig oltja szomjunkat. Akiben Krisztus lakozik, annak lelkében ott van az áldás kútja, „örök életre buzgó víznek kútfeje” (Jn 4:14). Ebből a forrásból merítheti a minden szükségletét kielégítő erőt és kegyelmet.
Aki az élet vizéből iszik, az élet kútfejévé válik. Krisztus kegyelme olyan a léleknek, mint a forrás a pusztának; azért buzog, hogy mindenkit felüdítsen, és vág+D103yat ébresszen az elveszendőben az élet vize után.
A víz, amelyre Jézus hivatkozott, a kegyelemnek az Isten Igéjében való kijelentése volt… Krisztusnak az Igéjében való kegyes jelenléte szüntelen szól a lélekhez. Az Ige a szomjazó felfrissülését szolgáló örök életre buzgó vízforrásként ábrázolja Krisztust. Kiváltságunk, hogy élő, szívünkben lakozó Megváltónk legyen. Ő a belénk plántált lelki hatalom forrása, s az Ő áldásos hatása olyan szavakban és tettekben fog előbuzogni általunk, amelyek felüdítik a körülöttünk levőket. Hatásukra olyan kívánságok támadnak fel bennük, amelyek erőre, tisztaságra, szentségre, békére és arra az örömre vágyakoznak, amely nem hoz magával bánatot. Ez a bennünk lakozó Üdvözítő gyümölcse.
