„Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal” (Ésa 28:16)
Az Ige a templomépítést gyakran használja fel jelképül a gyülekezet épülésének szemléltetésére… Péter mondja, amikor e templom építéséről szól: „Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott becses kőhöz, ti magatok is, mint élő kövek, épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá…” (1Pét 2:4–5)
Az apostolok a biztos fundamentumra építettek, az örök Sziklára. Erre az alapra helyezték azokat a köveket, amelyeket a világ bányáiból vájtak ki. Az építők azonban nem munkálkodhattak zavartalanul. Krisztus ellenségei rendkívül megnehezítették a munkájukat. Harcolniuk kellett azok vakbuzgósága, babonái, előítéletei és gyűlölete ellen, akik az ingatag alapra építettek… Azonban Isten hűséges emberei folytatták a munkát, bátran szembenéztek a fogsággal, kínzatással és a halállal. Az épület készült, szépen és arányosan…
Az apostoli korszak óta napjainkig sohasem szünetelt Isten templomának építése. Visszapillanthatunk a letűnt évszázadokra, és láthatjuk, hogy az épület élő kövei, mint fénysugarak világítottak a tévelygés és babona sötétségén át. Ezek az értékes drágakövek az örökkévalóságon át mindig fokozódó fénnyel fognak világítani, hogy bizonyítsák Isten igazságának hatalmát…
De az épület még mindig nem kész. Ránk, akik most ebben a korszakban élünk, nagy feladat vár. Az alapzatra olyan anyagot kell raknunk, amely a tűzpróbát kiállja; aranyat, ezüstöt és drágaköveket… Az a keresztény, aki hűségesen tárja fel az élet Igéjét, aki a szentség és békesség útjára vezet nőket és férfiakat, olyan anyagot helyez az alapzatra, amely mindörökké megmarad. Isten országában pedig tisztelik, mint bölcs építőmestert.
Isteni hatalom kíséri majd igyekezetünket, és miközben a hit karjával Istenbe kapaszkodunk, Krisztus részesít minket bölcsességében és szentségében. Így kapunk kegyelem által képesítést arra, hogy épületünket biztos alapra építsük.
