„És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok” (Mt 4:19)
Az újonnan megtért lélek egyre többet nyer el az isteni kegyelemből. Egyre több kegyelmet vesz el Istentől, és nem azért, hogy véka alá rejtse, hanem hogy másokkal is megossza azt. Az igazán megtértek a sötétségben élők megmentéséért munkálkodnak.
Amikor valaki életében válság köszönt be, és ti inteni és figyelmeztetni akarjátok őt, szavatok csak akkor lehet jó befolyással, ha életetek és lelkületetek is ezt példázza. Mielőtt jót tehetnétek, nektek magatoknak is jóvá kell válnotok. Addig nem tudtok áldásos hatást gyakorolni másokra, amíg Krisztus kegyelme által a tulajdon szíveteket meg nem alázzátok, csiszoljátok és lágyítjátok. Amikor ez a változás végbemegy bennetek, akkor olyan természetes lesz számotokra a mások áldására cselekednetek, mint a rózsabokor számára az illatozás.
Akinek szíve Isten kegyelmével és szenvedő embertársai szeretetével van tele, az bárhol is van, alkalmat fog találni arra, hogy bátorító szavakat szóljon a megfáradtakhoz. A keresztény munkálkodjon szelíden és alázattal Mesteréért, az élet zaja és nyüzsgése között is megőrizve becsületességét.
Igyekeznünk kell megérteni mások gyengeségét. Nem sokat tudunk a sötétség láncaival megkötözöttek próbáiról, akikből hiányzik a határozottság és az erkölcsi erő…
Nagyon könnyen elcsüggedünk, ha valaki nem azonnal figyel fel fáradozásunkra. Addig ne szűnjünk meg munkálkodni valakiért, amíg a remény egyetlen sugarát is látjuk. A drága lelkek túl sokba kerültek önfeláldozó Megváltónknak ahhoz, hogy könnyedén átengedjük őket a kísértő hatalmának… Segítő kéz nélkül sokan önmaguktól sohasem fognak helyreállni, de türelemmel, kitartással a helyes útra lehet őket vezetni. Az ilyeneknek gyöngéd szavakra, együttérzésre és kézzelfogható segítségre van szükségük… Krisztus meg tudja javítani a legbűnösebbet is, és gyermekévé, Krisztus örököstársává tudja tenni a halhatatlan örökségben. Az isteni kegyelem csodája sok embert alkalmassá tehet a hasznos életre.
