„Aki megtartott minket, és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, amely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte” (2Tim 1:9)
A kegyelem célja és terve öröktől fogva létezik. A világ teremtése óta Isten eltökélt szándéka volt az isteni akarat teljesítésének képességével felruházott ember megteremtése. Azonban az ember hibái és annak minden következménye sem volt elrejtve Isten elől, de mindezek Őt nem akadályozták meg örök célja véghezvitelében. Tudta, hogy az Úr meg fogja alapozni örökkévaló trónját. Isten ismeri a kezdetet és a véget… A megváltás gondolata tehát nem utólagosan merült fel. A megváltás öröktől fogva létező cél volt, nem csupán parányi világunk, hanem minden, az Isten által teremtett világ áldására. A világok teremtésének és az evangélium titkának egyetlen célja, hogy a természet és Krisztus által minden értelmes teremtmény előtt feltárja az isteni jellem dicsőség+ ét. Isten csodálatosan kimutatta szeretetét azáltal, hogy „egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16).
Ebben mutatkozott meg Isten dicsősége az elveszett emberiség és a többi világ lakói előtt. Jézus emberi karjával átöleli az emberiséget, miközben isteni karjával megragadja a végtelen Istent. Jézus, mint olyan, aki „kezét közbevetheti kettőnk között” (Jób 9:33), a közvetítő a szent Isten és a bűnös emberiség között. A megváltás csodálatos szöv+ etsége által elérhető egység Isten és ember között öröktől fogva le volt fektetve Krisztus és az Atya előtt. A kegyelem szövetsége megjelent a pátriárkák számára is. Az Ábrahámmal kötött szövetség… olyan szövetség volt, amelyet Isten Krisztusban erősített meg. Ez ugyanaz az evangélium, amely nekünk is hirdettetik… Pál úgy beszél az evangéliumról, Jézus Krisztus prédikálásáról, mint „ama titoknak kijelentéséről”, „amely örök időtől fogva el volt hallgatva, most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett, minden pogánynak tudomására adatván” (Róm 16:25–26).
