„Hajtsátok ide füleiteket, és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint” (Ésa 55:3)
Az ember megmentése mindig is a mennyei tanácskozások tárgya volt. Az irgalmasság szövetsége már a világ teremtése előtt elkészült. Öröktől fogva létezik, ezért is hívjuk örök szövetségnek. Amilyen bizonyos, hogy nem volt idő, amikor Isten ne létezett volna, olyan bizonyos az is, hogy nem volt olyan pillanat, amikor az örökkévaló értelmű Isten ne lelte volna gyönyörűségét az emberek iránt tanúsított kegyelemben.
A nagy küzdelem kezdete óta Sátán szándéka mindig az volt, hogy elferdítve, hamisan mutassa be Isten jellemét, és lázadást szítson Isten törvénye ellen… Azonban a gonosz munkálkodása közben Isten szándékai határozottan haladnak előre megvalósulásuk útján. Isten minden értelmes teremtménye előtt kinyilvánítja igazságát és jóindulatát. Sátán csalásának útján az egész emberi nemzetség áthág+ ta Isten törvényét, Isten azonban Fia feláldozásával mindenki előtt megnyitotta a visszatérés útját. Krisztus kegyelme által az egész emberi nemzetségnek lehetősége van engedelmeskedni Isten törvényének. Minden korszakban, a hitehagyás és a lázadás közepette is, Isten kiválaszt magának egy népet, amely hűséges hozzá, egy népet „…kinek szívében van törvényem” (Ésa 51:7).
Isten műve minden időben egy és ugyanaz, ámbár vannak a fejlődésnek különböző fokozatai és hatalmának különböző kinyilatkoztatásai, hogy megfeleljenek az emberek szükségleteinek az egymást követő korszakokban. Az első evangéliumi ígérettől a patriarkális időszakig és Izráel korszakain át a jelenkorig, Isten szándékai fokozatosan bontakoztak ki a megváltás tervében… Az a Krisztus, aki a Sínai hegyről jelentette ki a törvényt, és aki Mózesnek átadta a szertartási törvény előírásait, ugyanaz a Krisztus, mint aki elmondta a hegyi beszédet… Mindkét rendelkezésben a tanító egy és ugyanazon Úr, a mi Urunk, Jézus Krisztus. Isten követelései és uralkodásának alapelvei is ugyanazok.
Isten befejező földi munkájában törvényének zsinórmértéke ismét felmagasztaltatik… Isten nem bontja fel szövetségét, és nem változtat a száján kiejtett szavakon. Szava szilárdan megáll mindörökre, éppoly változhatatlanul, miként a trónja is.
