„És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között; az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1Móz 3:15)
A kegyelem szövetsége volt az első, amelyet Isten Édenben kötött az emberrel, amikor a bűneset után azt az ígéretet adta, hogy az asszony magva a kígyó fejére tapos majd. Ez a szövetség minden embernek bocsánatot és Isten támogató kegyelmét ajánlotta fel a jövőre nézve, a Krisztusban való hit és az engedelmesség által. Az örök életet is megígérte nekik az Úr, azzal a feltétellel, hogy hűségesek maradnak Isten törvényéhez. A pátriárkák így kapták meg az üdvösség reménységét.
Ádám és Éva a teremtésekor már ismerte Isten törvényét. A törvény a szívükbe volt írva, és értették annak követelményeit.
A törvény az ember teremtése előtt is létezett. Isten a mennyei lények állapotához szabta azt. Még az angyalokat is az irányította. Az igaz élet alapelvei a bűneset után is ugyanazok maradtak. Semmi nem került ki a törvényből, és a szent előírások egyikén sem lehetett javítani. Isten törvénye éppúgy létezni fog az örökkévaló korszakokon át, ahogyan az már a kezdetekben is létezett.
Ádám törvényszegése után a törvény alapelvei nem változtak meg, csak úgy szerveződtek át, és olyan kifejezést nyertek, hogy megfeleljenek az elbukott állapotban levő ember szükségleteinek. Az Atyjával tanácskozó Krisztus áldozati rendszert intézményesített, hogy a halál ne csapjon le azonnal a bűnösre, hanem átruházható legyen egy másik áldozatra, amely Isten Fia nagy és tökéletes áldozatának előképe… Az áldozat vére által az emberek hit által előretekinthettek Krisztus vérére, ami engesztelést szerez a világ bűnére.
Krisztus földi küldetésének célja nem az volt, hogy lerontsa a törvényt, hanem hogy kegyelme által visszajuttassa az embert az annak való engedelmességhez… Az isteni rendelkezések iránti engedelmességgel Krisztus bizonyságot tett a törvény változhatatlanságáról. Bebizonyította, hogy kegyelme ereje által Ádám leszármazottai tökéletesen engedelmeskedni tudnak a törvénynek.
