„És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: Én pedig, ímé, szövetséget szerzek tiveletek és a ti magvatokkal tiutánatok” 1Móz 9:8–9
A gonoszság Noé idejében annyira elterjedt, hogy Isten kijelentette: „Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről… De Noé kegyelmet talált az Úr előtt… Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé” (1Móz 6:7–9).
Noénak prédikálnia kellett az embereknek, és Isten vezetése szerint el kellett készítenie a bárkát a maga és a családja megmentésére. Nemcsak prédikálnia kellett, hanem saját példájával, a bárka építésével, meg kellett győznie mindenkit arról, hogy hitt is abban, amiről prédikált.
Noé nem feledkezett meg Istenről, aki oly kegyelmesen megtartotta őket. [A bárkából kijőve] azonnal oltárt épített, és… égőáldozatot mutatott be, ezzel kifejezve az Isten csodálatos megtartásáért érzett háláját és a Krisztusba, az igazi áldozatba vetett hitét. Noé áldozata jó illatként száll fel az Úr elé. Isten elfogadta az áldozatot, és megáldotta Noét és családját…
Hogy az ember ne ijedjen meg a gyülekező felhők és az eső láttá+ n… Isten kegyelmes bátorítást ad Noé családjának, és így szól: „Szövetséget kötök tiveletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha nem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet én örök időkre szerzek közöttem és tiköztetek, és minden élő állat között, amely ti veletek van: Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a Föld között.… Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, amely a Földön van” (1Móz 9:11–16).
Isten azzal az ígérettel, amelyet Noénak a vízözönnel kapcsolatban adott, összekötötte kegyelmének egyik legdrágább ígéretét: „Amiként megesküvém, hogy nem megy át többé Noé özönvize e Földön, úgy esküszöm meg, hogy rád többé nem haragszom, és téged meg nem feddelek. Mert a hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik, és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad” (Ésa 54:9–10).
