„És az egész nép egy akarattal felele, és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megtesszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét” 2Móz 19:8
Egy másik szerződés is volt [az ábrahámi szövetség mellett], amelyet a Szentírásban ószövetségnek neveztek. Ezt a szerződést, szövetséget Isten a Sinai hegyen kötötte meg Izráellel. Ezt a szövetséget az áldozat vére; az ábrahámi szövetséget Krisztus vére hitelesítette. Ezt a szövetséget „második” vagy „új” szövetségnek nevezzük, mivel azt a vért, amellyel megpecsételték, az első szövetség vére után ontották ki.
A Sinai hegynél való letáborozásuk után Mózest felhívták a hegyre, hogy találkozzon Istennel… Izráel most közeli és különleges kapcsolatba került az Úrral, hogy Isten kormányzása alatt egyházzá és nemzetté egyesüljön. Az üzenet, amelyet Mózesnek kellett átadnia a nép számára, így szólt: „Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sasszárnyakon, és magamhoz bocsátottalak titeket… ha figyelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok az én szövetségemet, ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyém; mert enyém az egész Föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép” (2Móz 19:4–6).
Mózes visszatért a táborba, és miután összehívta Izráel véneit, elmondta Isten üzenetét. Azok pedig ezt felelték: „amit rendelt az Úr, mind megtesszük” (2Móz 19:8). Így léptek ünnepélyes szövetségre Istennel, és elkötelezték magukat, hogy uralkodójuknak fogadják el Őt. Ezáltal bizonyos értelemben Isten tekintélyének, hatalmának alattvalóivá váltak.
Szolgasága idején a nép elvesztette Isten és az ábrahámi szövetség ismeretét. Mivel bálványimádás és erkölcsi romlottság között éltek, nem volt valódi fogalmuk Isten szentségéről, szívük rendkívül bűnös voltáról. Nem fogták fel, hogy saját erejük és akaratuk nem elegendő az Isten törvényének való engedelmeskedésre. Azt sem értették meg, hogy szükségük van megváltóra… Isten elvezette őket a Sinai hegyhez. Kinyilvánította előttük dicsőségét. Megajándékozta őket törvényével és az engedelmességtől függő áldások ígéretével… Nem tudták… hogy Krisztus nélkül lehetetlen számukra Isten törvényének megtartása. Úgy érezték, képesek a saját igazságukat létrehozni, és ezért merték kijelenteni: „Mindent megteszünk, amit az Úr parancsolt, és engedelmeskedünk”(2 Móz 24:7).
