„Jézus… monda… Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! Ez az első és nagy parancsolat. A második… C122hasonlatos ehhez. Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Mt 22:37–39)
A kegyelem egész működése a szeretet, az önmegtagadás és az önfeláldozás folyamatos szolgálata. Krisztus földi tartózkodásának minden órája alatt Isten szeretete áramlott belőle. Mindazok, akiket a Szentlélek hatása már átitatott, úgy szeretnek, ahogy Krisztus szeretett. Az az alapelv, amely Krisztus munkálkodását és szeretetét meghatározta, irányítja őket is a munkájukban, és szeretetre ösztönözni egymással való minden ténykedésükben és az egymás iránt tanúsított magatartásukban.
Ez a szeretet a nyilvánvaló bizonyítéka tanítványságuknak… Amikor az embereket nem a kényszer vagy az önérdek köti egymáshoz, hanem a szeretet, akkor életükben egy olyan befolyás érvényesülése mutatkozik meg, amely felette áll minden emberi befolyásnak. Ahol ez az egység megvan, az annak a bizonyítéka, hogy ott Isten képmása helyreállt az emberben, és szívében új elvek gyökereztek meg. Ez abban is megmutatkozik, hogy az isteni természet ellenáll a gonosz hatalmasságoknak, és hogy Isten kegyelme legyőzi az ember szívében lakozó önzést.
Amikor énünk feloldódik Krisztusban, a szeretet akaratlanul is árad belőlünk. A keresztény jelleme akkor jut el a tökéletességre, amikor benső énje állandóan arra készteti, hogy másokon segítsen; amikor a Menny napfénye betölti a szívét, s ez az arcáról is sugárzik.
Lehetetlen, hogy abból a szívből, amely Krisztus lakhelye, hiányozzék a szeretet. Ha szeretjük Istent, mert Ő előbb szeretett minket, azokat is szeretjük, akikért Krisztus meghalt. Nem juthatunk közösségbe Istennel, ha nem ápoljuk a kapcsolatot embertársainkkal, mert benne, aki a világegyetem trónján ül, együtt van mind az isteni, mind az emberi. Ha közösségre lépünk Krisztussal, a szeretet láncának arany láncszemei egybekapcsolnak embertársainkkal; akkor krisztusi szánalmat és könyörületet tanúsítunk… mert olyan természetességgel fogunk szolgálni a nélkülözőknek és szenvedőknek, mint ahogy Krisztus „széjjeljárt, jót tévén”.
Isten törvénye előírja az embernek, hogy szeresse Istent mindenek fölött, felebarátját pedig, mint önmagát. Amikor Jézus Krisztus kegyelme által ez tökéletesen megvalósul, teljességre jutunk Krisztusban.
