„Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útjain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának; az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszel, amiképpen szólott néked, és minden parancsolatát megtartod” (5Móz 26:17–18)
Sem szolgálatunkból, sem javainkból nem szabad semmit visszatartanunk, ha eleget kívánunk tenni az Istennel kötött szövetségünk feltételeinek… Isten valamennyi parancsának az a célja, hogy feltárja kötelezettségeinket, nemcsak Isten, hanem embertársaink iránt is. A világ történelmének ebben a késői időszakában ne engedjük meg, hogy szívünk önzősége miatt megkérdőjelezzük vagy elvitassuk Isten jogát az ilyen követelmények támasztására. Máskülönben Isten kegyelmének gazdag áldásaitól fosztjuk meg magunkat. Szívünk, lelkünk és értelmünk legyen egy Isten akaratával. Ha ezt megtesszük, akkor az Úr által megalapított szövetség, amelyet Ő maga tett kötelező érvényűvé, gyönyörű lesz a számunkra… Elég nekünk az a tudat, hogy Isten azt mondta: a rendelései és törvényei iránti engedelmesség népének életét és jólétét eredményezi.
Isten szövetségi áldásai kölcsönösek… Az Úr elfogadja azokat, akik készséggel munkálkodnak nevének dicsőségére, akik bálványimádó és hitehagyó világunkban felmagasztalják Őt. Ezt mondja a Biblia a parancsolattartó népről: „Feljebbvalóvá tegyen téged minden nemzetnél, amelyet teremtett, dicséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta azt” (5Móz 26:19).
Keresztségünk alkalmával ünnepélyes fogadalmat tettünk. Fejedelmünknek ismertük el Istenünket. Tulajdonképpen esküt tettünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében arra, hogy az életünk ezentúl összhangba kerül e hármasság életével, és hogy az ebben a testben élt földi életutunkat az Isten szent törvényének való hűséges engedelmességben járjuk. Holtnak nyilvánítottuk magunkat, így életünk Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Ezentúl vele járunk új életben, mint akik megtapasztalták az újjászületést. Vállaltuk Isten szövetségét, és elköteleztük magunkat arra, hogy az odafelvalókat fog juk keresni, ahol Krisztus ül az Atyának jobbján. Hitünk megvallásával az Urat ismerjük el Istenünknek. Átadtuk magunkat az Isten parancsolatainak való engedelmességre.
