„Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a Mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.” (Zsid 9:24)
Ádám és Éva bűne félelmetes szakadást idézett elő Isten és az ember között. Krisztus a bukott ember és Isten közé lépve így szól: „Ennek ellenére is az Atyához jöhettek. Olyan tervet hoztunk létre, amely által Isten megbékél az emberrel, az ember pedig Istennel. Közbenjáró által közeledhettek Istenhez.” És most közbenjárói munkát végez értetek. Ő a mindenható főpap, aki könyörög értetek. Gyertek, tárjátok ügyeteket az Atya elé Jézus közvetítésével. Így találhattok utat Istenhez.
Jézus Krisztus, aki szüntelen az oltár mellett áll, az adott pillanatban áldozatot ajánl fel a világ bűnéért. A valódi sátor szolgálója Ő, amelyet az Úr, és nem ember állított. A zsidó szentély árnyékszolgálatának nincs többé jelentősége. Nincs többé szükség a naponkénti és az évenkénti engesztelőáldozatra, a bűntettek folytonos elkövetése miatt azonban a közbenjáró engesztelőáldozatá+D141ra van szükség. Jézus Isten jelenlétében szolgál, megölt bárány véreként ajánlva fel vérét…
A vallásos szolgálatok, az ima, a hálaadás és a bűnvallomás tömjénként árad föl a mennyei szentélybe az igaz hívőtől. Az emberiség romlott csatornáin áthaladva azonban azok oly szennyesek, hogy hacsak vér által meg nem tisztulnak, Isten szemében soha nem lehet értékük… A földi szentélyek minden jó illatának össze kell elegyednie Krisztus vérének megtisztító cseppjeivel. Jézus saját érdemeinek tömjénezőjét tartja az Atya előtt, amelyben a földi romlásnak nyoma sincs. Ebbe a tömjénezőbe gyűjti népének imáját, háláját és bűnvallomását, és ezek mellé teszi saját folt nélküli igazságosságát. Ezután, Krisztus engesztelésének érdemeivel illatosítva, a tömjénfüst teljesen elfogadható állapotban kerül Isten elé, akitől kegyelmes válasz kerül vissza az emberekhez.
Bárcsak mindenki megértené, hogy minden engedelmességet, bűnbánatot, hálát és dicséretet Krisztus igazságosságának izzó tüzébe kell helyeznie!
