„A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat, Jézust, tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát.” (Zsid 13:20–21)
Sokak előtt titok maradt, hogy a régi üdvtervben miért volt szükség oly sok áldozatra, és miért vittek az oltárra annyi vérző állatot. Isten azt a fontos igazságot kívánta az emberek szeme előtt tartani, és ezáltal elméjükbe és szívükbe vésni, miszerint „vérontás nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9:22). Minden egyes vérző áldozat az Isten Bárányára mutatott előre, aki majd „elveszi a világ bűnét” (Jn 1:29).
Maga Krisztus volt a szerzője a zsidó istentiszteleti rendnek, amelyben jelképek és előképek vetítették előre a lelki és mennyei eseményeket. Sokan elfeledték az áldozatok valódi jelentését. Szem elől tévesztették azt a nagy igazságot, amely szerint egyedül Krisztus által nyerhető bűnbocsánat. Az áldozatok sokasága, a bikák és bakok vére nem tudta elvenni a bűnt…
Az a tanítás rejlett minden áldozatban és szertartásban, a pap által ünnepélyesen prédikált szavakban és Isten által a szívekbe vésve, hogy egyedül Krisztus vére szerezhet bűnbocsánatot.
Az ősi idők hivő gyermekei ugyanaz által a Megváltó által lelhettek üdvösségre, mint ma, csak nekik előre kellett tekinteniük Jézusra. Isten irgalmát jelképeken keresztül ismerhették meg… Krisztus áldozata az egész zsidó rendtartás csodálatos beteljesítése volt… Amikor Krisztus bűntelen áldozatként lehajtotta fejét, és meghalt, amikor a láthatatlan és mindenható kéz kettéhasította a templom kárpitját, új és élő út nyílt meg az emberek előtt. Immár mindenki Istenhez fordulhat Krisztus érdemei által. Az emberek azért húzódhatnak közelebb Istenhez, mert Isten kettéhasította a függönyt. Nem függenek többé a papoktól és az áldozati szertartásoktól. Az Úr mindenkinek megengedi, hogy mintegy személyes Megváltón keresztül, közvetlenül járuljon Isten elé.
Isten Fiának vére megvásárolta az ember teljes elméjét, szívét, lelkét, és lényének minden erejét.
