„Aki, amikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és amikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2:6–8)
Ahhoz, hogy teljesen meg tudjuk érteni az üdvösség értékét, át kell gondolnunk, mibe is került ez Istennek. Sokan, mivel sekélyes fogalmuk van Krisztus szenvedéséről, nem sokra becsülik az engesztelés munkáját. Az ember megváltásának dicsőséges tervét az Atya végtelen szeretete alapozta meg. Ebben az isteni tervben nyilvánul meg legszebben Isten szeretete a bukott faj iránt. Az a szeretet, amely Isten Fiának odaadásában mutatkozott meg, ámulatra késztette a szent angyalokat. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). A Megváltó volt az Atya dicsőségének tündöklése, és személyének pontos mása. Ő volt az isteni fenség, tökéletesség, kiválóság. Egyenlő volt Istennel. „Mert tetszett az Atyának, hogy benne lakozzék az egész teljesség” (Kol 1:19).
Krisztus elvállalta, hogy meghal a bűnös ember helyett, hogy az emberek engedelmesség által megmenekülhessenek Isten törvényének büntetésétől.
Jézus volt a Menny magasztaltja, a kívánságát örömmel teljesítő angyalok parancsnoka. „Az Atya keblén” (Jn 1:18) egy volt Istennel, mégsem tartotta kívánatos dolognak az Atyával való egyenlőséget, amíg az ember bűnben és nyomorúságban van. Lelépett trónjáról, letette koronáját, és emberi természetet öltött isteni természetére. Egészen a kereszthalálig megalázta magát, hogy az ember felmagasztalva ülhessen vele együtt a trónon. Tökéletes áldozathozónk, hatalmas Megváltónk Ő, és képes mindenkit teljesen újjáteremteni, aki Istenhez jön általa. Azért jött közénk, hogy szeretetben mutassa meg az Atyát, kibékítse az embert Istennel, és Teremtőjének képmása szerint új teremtéssé tegye őt.
Mennyei Atyánk végtelenül nagy áldozatot hozott értünk, amikor odaadta Fiát, hogy meghalljon a bukott emberiségért. A megváltásunkért fizetett árnak magasztos gondolatokat kellene bennünk kiváltania arról, hogy mivé válhatunk Krisztus által.
