„Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért.” (Zsid 5:7)
Amíg imádkozol, kedves fiatal, hogy el ne ess a kísértésben, ne feledd, kötelességed nem ér véget az imával. Amennyire csak lehetséges, neked magadnak is válaszolnod kell imádra a kísértés visszautasításával. Amit magad nem tudsz megtenni, azt bízd Jézusra, hogy Ő tegye meg érted…
Emlékeztetni szeretném az önmaguk csinosítgatásával foglalkozó fiatalokat… hogy az Üdvözítő az ő bűnük miatt viselt szégyenletes töviskoronát. Amikor értékes időt fecséreltek külsőtök cicomázására, ne feledjétek, hogy a dicsőség királya egyszerű, öltetlen ruházatot viselt. Ti, akik önmagatok díszítgetésével fárasztjátok el magatokat, ne feledjétek, hogy Jézus gyakran kimerült a szakadatlan fáradozásban, hogy önfeláldozása és önzetlensége által a szenvedők és szükségben levők áldására lehessen. Egész éjjeleket töltött imádsággal a magányos hegyekben. Nem a maga gyengesége és szükségletei miatt, hanem mert látta és átérezte a benneteket uraló természet gyengeségét az ellenség kísértéseinek való ellenállásra azokon a pontokon, amelyekben most éppen vereséget szenvedtek. Tudta, hogy közönyösek lesztek a fenyegető veszedelem iránt, és nem fogjátok átérezni az ima szükségességét. Értünk árasztotta könyörgéseit az Atyához hangos kiáltások és könnyhullatás kíséretében. Azért ontotta könnyét, hogy megmentsen bennünket a büszkeségtől, a hiúság és élvezetek szeretetétől, amelyekben most elmerülünk, és amelyek kiszorítják szívünkből a Jézus iránti szeretetet.
Ébredjetek fel, ifjú barátaim, rázzátok le magatokról ezt az ijesztő közönyt és kábultságot, ami a világhoz való alkalmazkodásra késztet titeket! Hallgassatok az intő szóra, amely arra tanít, hogy pusztítás leselkedik azok útján, akik ebben a veszélyes órában a könnyed életet választják.
Sok fiatal, mivel hanyagul semmibe veszi a figyelmeztetéseket és intéseket, szélesre tárja az ajtót Sátán előtt. Isten szavának vezetése és Jézus, a mennyei tanító mellett nem kell tudatlanoknak lennünk az Úr kívánalmai vagy Sátán csapdái felől… Amikor teljesen átadjuk magunkat Lelke vezetésének, akkor az Isten akaratának való engedelmeskedés nem lesz kelletlenül végrehajtott kötelesség.
