„És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.” (Lk 6:12)
A Menny felségese szolgálatának végzése közben gyakran töltötte idejét imádsággal. Gyakran egész éjjeleken át imádkozott a térdein… Az Olajfák hegye volt Isten Fiának legkedvesebb helye az áhítatra. Gyakran, miután a sokaság hazatért éjjeli pihenésére, Ő nem tért nyugovóra, bár nagyon fáradt volt a napi munkától… Míg csönd borította a várost, és a tanítványok visszavonultak szálláshelyükre, Jézus nem aludt. Az Olajfák hegyéről isteni könyörgései szálltak fel Atyjához. Azt kérte Istentől, hogy védje meg a tanítványait azoktól a gonosz hatásoktól, amelyekkel naponta szembekerülnek a világban, és hogy Ő maga is megerősödjék lelkében a következő nap kötelességeinek és próbáinak elhordozásához. Egész éjjel, amíg követői aludtak, isteni tanítójuk az Atyához imádkozott. Az éj harmatja és dere rászállt imára hajtott fejére. Krisztus ebben is példát adott követőinek…
Az éjszaka csöndjét választotta, amikor nem zavarta meg semmi. Jézus meg tudta gyógyítani a betegeket, és fel tudta támasztani a halottakat. Ő maga volt az áldás és erő forrása. A viharnak is parancsolt, és az engedelmeskedett neki. Őt nem szennyezte be a romlottság. Idegen volt tőle a bűn. Mégis imádkozott, méghozzá gyakran erős kiáltások és könnyhullatás között. Tanítványaiért és önmagáért könyörgött, ezzel azonosítva magát az emberiségre olyannyira jellemző szükségleteinkkel, gyöngeségünkkel és tévedéseinkkel. Jézus fenségesen könyörgött az Atyához. Bukott emberi természetünk vágyai őt nem környékezték meg, mégis, hasonló gyengeség szorongatta, és hozzánk hasonlóan mindenben megkísértetett. Jézus olyan gyötrelmeket állt ki, amelyekben szüksége volt Atyja segítségére és támogatására.
Krisztus a példaképünk. Amiképpen Sátán ádáz ostromot indít Krisztus szolgái ellen, ugyanúgy tett azzal is, aki bûnt nem ismert. Ezekben a gyötrelmes órákban Krisztus az Atyjához folyamodott. Azért jött a Földre, hogy utat készítsen számunkra, amelyen át példáját követve, gyakori és odaadó imádság által, kegyelmet és erőt találhatunk a szükség idején.
