„És járjatok szeretetben, amiképpen Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul” (Ef 5:2)
Krisztus az életével áldozatot hozott értünk, hogy az Ő akarata szerint a képviselőivé válhassunk a Földön. Krisztus vágyakozik arra, hogy jellemének illatát árasszuk, és az Ő tiszta gondolatait, isteni jellemvonásait mutassuk be, mint ahogyan az az Ő megszentelődött emberi életében is megmutatkozott. Így élve, mások is megismerhetik Őt emberi mivoltában… és vágy ébredhet bennük a Krisztushoz való hasonlóság elérésére. Jézus tiszta, szeplőtelen, az Atya előtt teljesen elfogadott volt, mindenféle szenny és szégyenfolt nélkül.
Krisztus mélységes odaadással végezte értünk üdvözítő munkáját. Komoly odaszentelődéssel kívánta értékessé tenni az elbukott embert azáltal, hogy minden megtérő és hívő bűnösre átruházta saját szentségének érdemeit. Mennyire fáradhatatlanul dolgozott! A templomban és a zsinagógában, az utcán és a városokban, a piacon, a műhelyben, a tengerparton és a domboldalon, mindenütt hirdette az evangéliumot, és a gyógyította betegeket. Teljes valóját odaadta azért, hogy véghezvigye a megváltó kegyelem tervét.
Krisztus odaadta megtört testét, hogy visszavásárolja örökségét, és hogy az embernek újabb próbaidőt adhasson. „Annak okáért Ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik Őáltala járulnak Istenhez, mert mindenkor él, hogy esedezzék érettük” (Zsid 7:25). Makulátlan, tiszta életével, engedelmességével, golgotai kereszthalálával Krisztus közbelépett az elveszett emberért. Most pedig megváltásunk vezére nemcsak közbenjáróként könyörög értünk, hanem győzőként jogot is formál azokra, akikért győzött. Áldozata tökéletes. Közbenjáróként elvégzi a maga választotta munkáját, és a tömjénezőt makulátlan érdemeivel, népének imájával, bűnvallomásával és hálaadásával Isten elé tartja. Mindez Krisztus igazságának jó illatával száll fel Istenhez. Isten elfogadja az áldozatot, és bocsánatával elfedez minden vétket.
