„Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűnünkért.” (1Jn 4:10)
Isten kormányzata a Mennyen és a Földön a szeretet elvére épül. Ez határozza meg a keresztény ember jellemét is!… A szeretet áldozatokban mutatkozik meg.
A megváltás terve áldozatra épült, áldozatra, amely olyan széles, mély és magas, hogy nem lehet megmérni. Krisztus mindent odaadott értünk, és akiben Ő lakik, az kész mindent feláldozni Megváltójáért.
Amikor Ádám bűne reménytelen csüggedésbe sodorta az emberi nemet, Isten elvághatta volna a bukott lényekkel való kapcsolat fonalát. Bánhatott volna velük úgy, ahogyan azt a bűnösök megérdemelték volna. Megparancsolhatta volna a Menny angyalainak, hogy öntsék a világra haragjának poharát. Kiszakíthatta volna ezt a sötét foltot a világegyetemből. De nem ezt tette. Ahelyett, hogy elzárta volna őket a jelenlétéből, még közelebb jött a bukott emberekhez. Odaadta Fiát, hogy emberi csontban és emberi húsban jelenjen meg közöttünk…
Isten ajándéka meghalad minden képzeletet. Semmit nem tartott vissza. Nem engedte meg, hogy bárki is azt mondhassa: többet is tehetett volna, és nagyobb szeretetet is tanúsíthatott volna az emberiség iránt. Krisztussal az egész Mennyet odaajándékozta.
Krisztus hívei nem fogták fel egészen az Isten és a közöttük fennálló kapcsolat jellegét, és még mindig csak homályosan látnak ebben a tárgykörben. Alig ismerik fel Isten csodálatos kegyelmének mértékét abban, hogy egyszülött Fiát adta a világ megváltásáért.
Krisztus otthagyta a Menny királyi udvarait, és lejött a Földre, ahol elviselte az ember helyett a bűn és gyalázat kínjait, majd meghalt, hogy szabaddá tegye őt. Meghalt, hogy visszanyerje magának az embert, és ezáltal biztosítsa örök üdvösségét. Mindezek fényében hogy merészel bárki is félvállról bánni akár eggyel is az Ő legkisebbjei közül?… Mindenki bánjon nagy türelemmel, kedvességgel és szeretettel Krisztus vérének megvásároltjaival.
