„De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben.” (Hab 3:18)
Aki szereti Istent, tegyen bizonyságot kegyelmének és igazságának nagyszerűségéről! Akik elfogadják az igazság világosságát, tanuljanak leckéket arról, hogy ne maradjanak csöndben, hanem gyakorta beszélgessenek egymással. Ne feledjék a szombati összejövetelt, amikor az Istent szeretők és félők, az Ő szent nevéről elmélkedők lehetőséget kapnak gondolataik megosztására…
A Menny felségese azonosul a hívők érdekeivel, bármilyen szerények legyenek is. Amikor lehetőségük van az összejövetelre, helyénvaló, ha gyakran beszélgetnek egymással, kifejezve hálájukat és szeretetüket, amely az Úr nevének tisztelete által él a szívükben. Amint Isten figyeli és hallgatja őket, neve megdicsőül. Az összegyűltek számára a tapasztalati óra lesz a legkedvesebb összejövetel. Az itt elhangzott szavak bekerülnek az emlékezet könyvébe is…
Ne szerezz örömöt az ellenségnek azáltal, hogy tapasztalatod árnyoldalain időzöl! Bízzál Jézusban teljesebben, amikor segítségét kéred a kísértés leküzdéséhez. Ha többet gondolkodnánk és beszélnénk Jézusról, és kevesebbet önmagunkról, akkor sokkal többet lehetnénk a jelenlétében. Ha benne lakozunk, a békesség, hit és bátorság annyira betölti a lelkünket, és az összejövetelen olyan győzedelmes tapasztalatról számolhatunk be, hogy mások is felüdülnek az Istenről tett tiszta és erőteljes bizonyságtétel hallatán. Amikor Jézus kegyelme dicsőségének magasztaló elismeréséhez krisztusi életvitel párosul, akkor ellenállhatatlan erő lép működésbe az emberek megváltásáért. Akik naponta odaszentelik magukat Istennek, a vallás napos és derűs oldalát képviselik. Ne hozzunk szégyent Urunkra súlyosnak tűnő próbáink lehangoló elbeszélésével! Minden olyan próba, amelyet nevelőeszközként fogunk fel, örömöt eredményez bennünk. Így lehet a teljes vallási életünk felemelő, nemesítő, valamint áldásos szavaktól és tettektől illatozó.
