„De én az igazat mondom néktek. Jobb néktek, hogy én elmenjek; mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok.” (Jn 16:7)
A Krisztus által megígért vigasztaló a Szentlélek, aki teljes istenségében nyilatkoztatja ki az isteni kegyelem erejét mindazok számára, akik hisznek Istenben, és személyes Megváltójukként fogadják el Krisztust.
Bárhol van az Istennek odaszentelődött munkás, mindenütt mellette lesz a Szentlélek. A tanítványokhoz intézett szavak hozzánk is szólnak. A Vigasztaló éppúgy megsegít minket ma, mint őket az ő idejükben.
Nincs még egy valaki, aki olyan gyöngéd és igaz lenne, mint Krisztus. Ő megindul gyengeségünkön. Lelke által a szívünkhöz szól. Előfordulhat, hogy a körülmények elválasztanak barátainktól, vagy a háborgó tenger közénk áll. Noha barátaink őszinte kötődése ezzel még nem szűnik meg, de ez már nem tud kifejezésre jutni… A mennyei Vigasztalótól azonban semmilyen távolság és körülmény nem szakíthat el minket. Bárhol is vagyunk, bármit teszünk, Ő, aki Krisztus helyének tölti be, mindig mellettünk van. A Szentlélek mindig velünk van, hogy vigasztaló és gyöngéd szavakkal támogasson, erősítsen és megvidámítson minket. A Szentlélek befolyására Krisztus az emberi lélekbe kerül. A Lélek mindazokban és mindazokon keresztül munkálkodik, akik befogadják Krisztust. Akik ismerik a Szentlélek lakozását a szívben, az életükkel bizonyítják annak gyümölcsét, amely nem más, mint szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség.
A Szentlélek soha nem hagyja el azokat, akik igyekeznek eljutni a keresztényi jellem tökéletességére. A Szentlélek felruházza a lelket azzal a tiszta indítékkal és élő elvvel, amely minden vészhelyzet és kísértés idején támogatni tudja a küzdő, tusakodó és hívő embert. A Szentlélek életet önt a hívő lélekbe a világban eluralkodó gyűlölet, a rokonok barátságtalansága, a csalódás, a tökéletlenség felismerése és az élet hibái közepette. A győzelem mindazok számára bizonyos, akik feltekintenek hitünk szerzőjére és bevégzőjére, és az Ő páratlan tisztaságára és tökéletességére támaszkodnak… Krisztus elhordozta a bűnünket, hogy általa növekedhessünk erkölcsileg, és eljussunk a keresztényi jellem tökéletességére.
