„Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!” (Zsid 3:7–8)
A lelkiismeret Isten szava, amely megszólítja az embert küzdelmében. Amikor az ember visszautasítja, a Szentlélek megszomorodik.
Az emberek el tudják hallgattatni Isten Lelkét. Hatalmukban áll a választás. Szabadon cselekedhetnek. Lehetnek engedelmesek Megváltónk kegyelme által, vagy engedetlenek, és láthatják a következményeket.
Az Úr elvárja, hogy eleget tegyünk a kötelességünknek, még akkor is, ha valaki arra szólít bennünket, hogy az ellenkező irányba forduljunk. Komoly figyelmet követel tőlünk az, hogy felismerjük, melyik hang származik Istentől. Álljunk ellene a bizonytalanságnak, és győzzük le azt! Engedelmeskedjünk a lelkiismeret szavának, halogatás és megalkuvás nélkül, nehogy megszűnjön kérlelése, és önző akaratunk kerekedjen felül. Az Úr szava eljut mindazokhoz, akik nem állnak ellent Lelke befolyásának, akik elhatározzák, hogy hallgatnak rá, és engedelmeskednek neki. Ez a hang hallatszik a figyelmezteté-sekben, a tanácsokban és a feddésekben. Ez az Úr világosságának üzenete népéhez. Ha még hangosabb hívásokra várunk, még jobb alkalmakra, akkor visszavonhatja tőlünk a világosságot, és a sötétségben hagyhat bennünket…
Ha ma ellenállunk a Lélek kérlelésének, mert vágyunk vagy hajlamunk ellenkező irányba visz bennünket, akkor holnapra már elveszíti meggyőző erejét, és nem gyakorolnak ránk hatást. Csak úgy tudunk növekedni a kegyelemben és az igazság ismeretében, ha készséges és engedelmes szívvel használjuk ki jelenlegi alkalmainkat. Ápolnunk kell magunkban a tudatot, hogy soha nincs olyan perc, amikor ne állnánk a seregek Ura előtt. Ne szóljunk, ne tegyünk, még csak ne is gondoljunk semmit, ami sérthetné az Örökkévaló tekintetét… Ha minden egyes helyen mélyen átéreznénk, hogy a Magasságos szolgái vagyunk, akkor körültekintőbbek lennénk. Egész életünk olyan tartalommal és szentséggel telne meg, amilyet semmilyen földi tisztesség nem képes nyújtani.
Ha Isten szüntelen jelenlétének tudatában élünk, gondolataink, szavaink és tetteink nemesebbé teszik a jellemünket. Az legyen szívünk gondolata, hogy íme, Isten van közöttünk. Így a szívünk tiszta, jellemünk szeplőtelen lesz, és lélekben szüntelenül az Úrhoz emelkedünk.
