„Én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük.” (3Móz 22:9)
A Teremtőn kívül senki sem változtathatja meg az ember szívét… Még a legtapasztaltabb emberek bölcsessége és elgondolása is ki van téve a tökéletlenség és hiba lehetőségének. Az esendő eszköznek, aki a saját öröklött jellemvonásai uralma alatt él, nap mint nap alá kell vetnie magát a Szentlélek megszentelésének, máskülönben saját énje ragadja meg a gyeplőt, hogy az vezessen.
Az az ember, aki csak világi tudományokban művelt, nem érti Isten dolgait, azonban akik megtértek és megszentelődtek, látni fogják az ige isteni erejét. Csak azok tudják megkülönböztetni a mennyei dolgokat, akiknek szíve és elméje megtisztult a Lélek megszentelése által.
Földi szülő nem adhat gyermekének megszentelt jellemet. Nem adhatja át saját jellemét gyermekének. Egyedül Isten formálhat át bennünket. Krisztus a tanítványokra lehelt, és ezt mondta: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20:22) Ez a Menny hatalmas ajándéka. A Lélek által Krisztus saját megszentelő erejével ruházta fel őket. Megtöltötte őket erejével, hogy lelkeket térítsenek az evangéliumhoz. Krisztus nyilvánult meg cselekedeteiken és szavaikon keresztül… A szívükben kellett őrizniük az elveit, és át kellett adniuk magukat Lelke vezetésének. Nem követhették többé saját útjukat, nem szólhatták többé saját szavaikat. Beszédüknek megszentelt szívből kellett áradnia, és megszentelt ajkakról elhangoznia.
Szükségünk van a Szentlélek szelídítő, engedelmességre késztető, nemesítő befolyására, hogy jellemünket formálja, és hogy minden gondolatunkat foglyul ejtse Krisztusnak. A Szentlélek adja a győzelemhez szükséges erőt, ez vezet Jézus lábaihoz, hogy odaüljünk, mint Mária, és megtanuljuk tőle a szelídséget és az alázatosságot. Szükségünk van arra, hogy a Szentlélek megszenteljen, a napnak minden órájában, mert egyébként az ellenség csapdájába esünk, lelkünk vesztére.
Az igazság világosságának be kell ragyognia a Föld határait. A Megváltó arcáról a mennyei fény mind nagyobb világossága sugárzik képviselőire, hogy szétárasszák azt az éjszakába merült világ sötétjében. Mint Isten munkatársai, imádkozzunk, hogy az Úr Lelke szenteljen meg minket, és egyre fényesebben ragyoghassunk.
