„Ingyen vettétek, ingyen adjátok.” (Mt 10:8)
Jézus így szólt: „A víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne” (Jn 4:14). Amint a Szentlélek feltárja előtted az igazságot, a legértékesebb tapasztalatokat fogod kincsként gyűjteni. Egyúttal fölébred benned a vágy, hogy másoknak is szólj azokról a vigasztaló tanításokról, amelyeket az Úr eléd tárt. Amikor emberekkel érintkezel, friss gondolatokat közölsz velük Krisztus jelleméről vagy munkájáról. Szánakozó szeretetének újabb kijelentéseiben részesülsz, hogy közöld a Jézust szeretőkkel, de azokkal is, akik még nem ismerik Őt…
A szív, amely már egyszer megízlelte Krisztus szeretetét, egyre csak többet és többet kíván inni belőle. Amint továbbadod ezt a szeretetet, magad is gazdagabb, bőségesebb mértékben fogsz részesülni belőle. A szív szakadatlan esdeklése ekkor majd ez lesz: Többet kérek, Uram, belőled. A Lélek válasza pedig szüntelenül ez: Sokkal többet… Isten mérték nélkül adta a Szentlélek erejét Jézusnak, aki megüresítette magát az elveszett emberiség megmentéséért. Isten Krisztus követőjének ugyanígy fogja adni Lelke erejét, ha egész szívét átadja Istennek, hogy Ő lakozzék benne. Maga Urunk adta ki a parancsot: „Teljesedjetek be Szentlélekkel!” (Ef 5:18) Ez a parancs egyúttal ígéret is a Szentlélekkel való beteljesedésünkre. Az Atya jónak látta, hogy Krisztusban lakozzék „az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok beteljesedve” (Kol 2:9–10).
Minél több mutatkozik meg mindennapi tapasztalatunkban Isten Lelkéből és kegyelméből, annál kevesebb súrlódás és több boldogság kíséri majd az életünket, és annál több örömet tudunk majd továbbadni másoknak is.
Krisztus a hatalmas központ, minden erő forrása. Tanítványai tőle kapják, amire szükségük van. A legértelmesebb, lelki gondolkodású ember is csak annyit használhat fel, amennyit kap. Magától nem elégítheti ki a lelki szükségleteket. Csak azt oszthatjuk szét, amit Krisztustól kapunk, s csak aszerint kaphatunk, ahogyan másoknak adunk. Ha szüntelenül adunk, szüntelenül kapunk is, és minél többet adunk, annál többet kapunk. Így állandó a hitünk; bízhatunk, kaphatunk és adhatunk.
