„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.” (Lk 11:13)
Urunk kegyelemben gazdag és hatalmas erejű Isten, aki kegyelmesen adja ezeket az ajándékokat mindazoknak, akik hittel fordulnak hozzá… Nekünk is ugyanolyan komolyan kell könyörögnünk a Szentlélek kitöltésért, mint ahogyan a tanítványok tették pünkösd napján. Ha ők rászorultak a Szentlélek segítségére, akkor nekünk még inkább szükségünk van rá. Az erkölcsi sötétség lepelként borítja be Földünket. A hamis tanítások, tévtanok és sátáni csalások rengeteg változata vezeti félre az embereket. Isten Lelke és hatalma nélkül hiába fáradozunk az igazság hirdetésén.
Krisztus kegyelme tette az apostolokat azzá, amivé váltak. Az őszinte imádat és az alázatos, odaadó ima hozta őket szoros kapcsolatba vele. Együtt ültek Jézussal a mennyei udvarokban. Felismerték adósságuk hatalmas mértékét. Elszánt és kitartó imádság által elnyerték a Szentlélek adományát, majd a lelkek megmentésének rájuk nehezedő terhével munkába indultak… Mi talán ne legyünk olyan elszántak, mint az apostolok voltak?
Ha tehát a Szentlélek az erő közvetítője, akkor miért nem éhezzük és szomjúhozzuk a Lélek adományát? Miért nem beszélünk erről, és miért nem tesszük imánk és prédikációink tárgyává?… A keresztény munkások gyűljenek össze csoportokba; kérjenek segítséget és mennyei bölcsességet a helyes tervezésre és kivitelezésre egyaránt.
Egyik nap a másik után múlik el, és mind közelebb visz bennünket a kegyelemidő lejártához. Többet kell könyörögnünk, mint valaha, hogy elnyerjük a Szentlélek nagy erejét, és hogy szolgáira kiáradjon megszentelő befolyása…
Aki Isten Lelkének befolyása alatt áll, nem lesz fanatikus, hanem nyugodt és higgadt, mentes a túlzó gondolatoktól, szavaktól és tettektől. A tévtanok zűrzavarában Isten Lelke lesz a vezetője és oltalma azoknak, akik nem álltak ellent az igazság bizonyítékainak, és hallgatásra bírtak minden hangot, amely nem attól származott, aki maga az igazság.