„Velük együtt bizonyságot tévén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.” (Zsid 2:4)
Krisztus nem művelt csodát a farizeusok követelésére. Nem tett csodát a pusztában sem Sátán hízelkedése után. Nem részesít minket erejében önmagunk igazolására, vagy hitetlenségünk, büszkeségünk kielégítésére. Az evangélium nem nélkülözi isteni eredetének jeleit. Nem csoda-e, hogy kitörhetünk Sátán fogságából? A Sátánnal szembeni ellenségeskedés nem természetes az emberi szív számára, azt Isten kegyelme plántálja el. Amikor valaki, akit önfejű, makacs akarat tartott a hatalmában, megszabadul, és teljes szívvel aláveti magát Isten mennyei küldöttei vonzásának, csoda történik; ugyanez következik be, amikor valaki súlyos csalás után megérti az erkölcsi igazságot. Valahányszor megtér egy ember, megtanulja Istent szeretni, és parancsolatait megtartani, beteljesül Isten ígérete. „És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek” (Ez 36:26). Az emberi szív megváltozása, az emberi jellem átalakulása olyan csoda, amely az örökké élő, a lelkek mentésén fáradozó Megváltót nyilatkoztatja ki. A következetesen Krisztusban élt élet nagy csoda. A Szentlélek jelenléte legyen a most és mindig megnyilvánuló jel Isten Igéjének hirdetésekor, hogy az Ige megújító erővé váljék a hallgatói számára. Isten ezzel tanúsítja a világ előtt Fiának isteni küldetését. {AG 221.2}
Sokan mélységes csüggedésben élnek… Az emberek úgy tekintenek rájuk, mint azokra, akik képtelenek megérteni vagy befogadni Krisztus örömüzenetét. Az isteni kegyelem csodája által azonban ők is megváltozhatnak. A Szentlélek szolgálata révén értelmi tompultságuk, amely látszólag oly reménytelenné teszi felemelésüket, teljességgel eloszlik… A bűn eltűnik az életükből, és győzelmet aratnak értetlenségük felett. {AG 221.3}
Az Isten trónjáról alászálló mentőkötél elég hosszú ahhoz, hogy a legalacsonyabb mélységekig is leérjen. Krisztus a legbűnösebbeket is képes felemelni a romlottság szakadékából, és oda helyezheti őket, ahol Isten fiaiként és Krisztus örököstársaiként tartják számon őket. {AG 221.4}
