„És ímé, hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.” (Jel 22:12)
Az Ő isteni létéből kifolyólag, és anélkül, hogy megérdemelnénk a kegyét, az Úr elrendelte, hogy a jó munkát meg kell jutalmazni. Bennünket egyedül Krisztus érdeme által fogadott el; és amikor mi kegyelmet gyakorolunk, vagy jótékony dolgot cselekszünk, ezek mind a hit gyümölcsei; és ezek az áldásunkra válnak; mert az ember a cselekedetei szerint lesz megjutalmazva. Krisztus kegyelmének jó illata az, ami által Isten elfogadja a mi jó munkánkat, és a kegyelem az, ami lehetőséget ad nekünk a munka elvégzésére, amit majd Isten megjutalmaz. A mi munkánknak önmagában nincs semmi érdeme… Mi nem érdemlünk köszönetet Istentől. Mi csak azt tesszük, ami a mi kötelességünk, és nem tudnánk a munkánkat a mi bűnös természetünk erejéből véghezvinni.
Minden munkánkban be kell mutatnunk Krisztus világosságát és kegyelmét. Ragadjuk meg Krisztus ígéretét, és ne engedjük Őt el mindaddig, amíg biztosak nem vagyunk abban, hogy átalakító kegyelmének ereje megnyilvánul bennünk. Ha vissza kívánjuk tükrözni Krisztus jellemét, hinnünk kell Őbenne… Az Isten szavába és Krisztus átalakító hatalmába vetett hit képesíti a hívőt Isten munkájának végzésére.
Krisztus rábízza szolgáira azt, „amije” van, hogy szolgálatában hasznosítsák. Megszabja „kinek-kinek a maga dolgát” (Mk 13:34). A Menny örökérvényű tervében mindenkinek megvan a helye. Mindenkinek együtt kell működnie Krisztussal a lelkek megmentésén. Amilyen biztos, hogy a Mennyben megvan az a hely, amelyet Isten nekünk készített, olyan biztos az is, hogy a Földön van olyan feladat Isten szolgálatában, amelyet személy szerint nekünk kell elvégeznünk.
Krisztus a maga vérével és szenvedésével megfizette készséges szolgálatunk árát. Eljött közénk, hogy megmutassa, milyen lelkülettel dolgozzunk. Azt akarja, hogy szeretettel, odaadással tanulmányozzuk, miként lehet a Földön a legjobban előrevinni ügyét, megdicsőíteni nevét.
A megszentelődés annyit jelent, hogy a Szentlélek Krisztus természetét a mi emberi lényünkbe oltja. Az evangéliumi vallás élő, cselekvő alapelv, Krisztus jelenléte az életünkben, jellemének megmutatkozása a jellemünkben és cselekedeteinkben.
