„És felöltöztétek amaz új embert, amelynek újulása van annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt.” (Kol 3:10)
Amikor Ádám kikerült Teremtője kezéből, fizikai, szellemi és lelki alkatában magán viselte Alkotójának képmását…
Bűne elrontotta, és majdnem teljesen megsemmisítette isteni hasonlóságát. Az ember fizikai ereje meggyengült, szellemi képességei lecsökkentek, lelki látása elhomályosult, és a halál foglya lett. Az emberiség azonban mégsem maradt reménység nélkül. Végtelen szeretetében és kegyelmében Isten kigondolta a megváltás tervét, és próbaidőt adott az embernek, hogy helyreállítsa benne az Ő képmását, hogy eljusson arra a tökéletességre, amelyre teremtette, hogy előmozdítsa testi, szellemi és lelki fejlődését, hogy felismerje természetének isteni célját. Ez volt a megváltás műve.
Noha Ádám bűne csaknem eltörölte Isten erkölcsi képmását, Jézus érdemei és hatalma által ez visszaállítható bennünk. Az ember jelleme visszatükrözheti Isten erkölcsi képmását, mert Jézus ezt lehetővé teszi számára.
Csodálatos volt Istentől, hogy embert, értelmet teremtett. Isten dicsőségének kell megnyilatkoznia az emberben az Isten képmására való teremtettsége és megváltása által. Egyetlen lélek többet ér, mint egy egész világ… Az Úr Jézus Krisztus lényünk és megváltásunk szerzője, és mindenki, aki be kíván lépni a Mennybe, Isten jellemének megfelelő jellemet alakít ki.
Az Úr az utolsó időnek szóló egyenes és metsző igazsággal egy népet hív ki a világból, magának szentelve és megtisztítva azt. A büszkélkedést és egészségtelen divatozást, a magamutogatást és a világ elismerésének szeretetét, mindent ott kell hagynunk a világgal, ha Teremtőnk képmására akarunk elváltozni, elménk megújulása által.
Kegyelmének átalakító ereje révén Isten képmása mutatkozik meg a tanítványban, aki Krisztusban új teremtés lett.
Jézus megígérte, hogy elküldi a vigasztaló Szentlelket, aki megváltoztatja jellemünket Krisztus képmására. Amikor ez megtörténik, akkor tükörhöz hasonlóan visszavetítjük az Úr dicsőségét.
