„Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjong az élő Isten felé.” (Zsolt 84:3)
Bárcsak többre értékelnénk a jövendőbeli világ dolgait! Miért van az, hogy az ember oly keveset törődik lelke üdvösségével, holott azt Isten Fia olyan nagy áron vásárolta meg azt?
Az emberi szív a Szentlélek lakhelyévé válhat. Krisztusnak az értelmet meghaladó békessége nyugodhat meg lelkünkben. Kegyelmének átformáló ereje megnyilvánulhat az életünkben, és alkalmassá tehet a Menny dicsőséges otthonára. De ha az agy, az ideg, az izom és minden más az „én” szolgálatát végzi, akkor nem Istent és a Mennyet tesszük életünk legfontosabb helyére…
Ha figyelmünk a Menny felé irányul, akkor a Menny világossága betölti a lelkünket, és a földi dolgok jelentéktelennek és közömbösnek tűnnek a számunkra. Szívünk szándéka megváltozik, és figyelünk Jézus késztetésére… Gondolataink az örökkévalóság csodálatos ajándékaira összpontosulnak. Minden tervünket az eljövendő, halhatatlan élet szempontjából fektetjük le… A Biblia vallása átszövi mindennapi életünket.
Az igazság hitvallói közül némelyek sajnos nélkülözik Istennek a mennyei hazába mutató útikönyvét. Olvashatják a Bibliát, de ha azt csak emberi alkotásként olvassák, csupán felületes ismeretet meríthetnek belőle…
Ha nem fogadjuk be Krisztus vallását, és nem táplálkozunk Isten Igéjéből, akkor nem nyerhetünk jogot az Isten városába való bemenetelre. Világi táplálékon élve, és világi dolgokat szeretve, nem válhatunk alkalmassá a mennyei lakhelyre. Nem is tudnánk értékelni a Menny tiszta és fenséges légkörét. Az angyalok hangja és hárfájuk muzsikája nem elégítene ki minket. A Menny tudománya talány maradna a számunkra. Éheznünk és+D237 szomjaznunk kell Krisztus igazságossága után! Át kell formálódnunk kegyelmének átalakító befolyására, hogy alkalmassá válhassunk a mennyei angyalok társaságára!
Ahhoz, hogy majd otthon érezzük magunkat a Mennyben, a Menny légkörének először itt a Földön kell a szívünkbe ivódnia.
