„Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok; de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” (1Kor 10:13)
Krisztus a pusztai megkísértéskor példát adott az embernek az ellenséggel való küzdelemben. Vajon az ember meg akarja-e ragadni az isteni hatalmat ahhoz, hogy elszántan és kitartón szembeszálljon a kísértővel? Isten nem menti meg az embert az akarata ellenére Sátán fortélyainak hatalmából. Az embernek saját erejével kell kiegészítenie Krisztus hatalmát ahhoz, hogy sikeresen ellenálljon, és győzzön, bármi árat kell fizetnie érte. Az embernek úgy kell győznie, ahogyan Krisztus is győzött; a győzelem által, amit Jézus nevében ki tud vívni, Isten gyermeke és Jézus örököstársa lehet. Ez nem volna így, ha Krisztus maga vívta volna ki a győzelmet. Az embernek is meg kell tennie a maga részét. A krisztusi erő és kegyelem által neki is ki kell vívnia a győzelmét. Krisztus munkatársává kell válnia a győzelem kiharcolásának munkájában.
A szenvedélyek áldozatait rá kell ébreszteni arra, hogy nekik is kell tenniük valamit önmagukért. Hiába teszik mások a legkomolyabb erőfeszítéseket a felemelkedésük érdekében, hiába kínálja fel Isten bőkezűen a kegyelmét, mindhiába jár közben értük Krisztus, és szolgálnak nekik az angyalok, ha ők maguk nem veszik fel a harcot a saját érdekükben…
Semmilyen öröklött vagy szerzett hajlamnak vagy szokásnak nem lehetnek rabjai azok, akik Krisztusba helyezték a bizalmukat. Alantas tulajdonságaik rabsága helyett ők uralkodnak minden vágyon és szenvedélyen. Isten nem hagyja, hogy saját erőnkkel küzdjünk a bűn ellen. Bármilyen öröklött vagy szerzett hajlamaink legyenek is a rosszra, győzni tudunk azzal az erővel, amelyet Ő készséggel ad nekünk.
A legnagyobb kísértés sem lehet mentség a bűn elkövetésére. Bármilyen nagy nyomás nehezedik is az emberre, az elkövetett bűntett mindenkor a saját cselekedetünk. Sem a Föld, sem a pokol hatalma nem képes bárkit is a bűntett elkövetésére kényszeríteni. Sátán mindig a leggyengébb ponton támadja meg az embert, de azért nem kell legyőznie bennünket. Bármilyen keménynek vagy váratlannak tűnik is Sátán támadása, Isten gondoskodott számunkra segítségről, és az ő erejével győzhetünk.
