„Élteden át tartson erőd!” (5Móz 33:25)
Nem azt az ígéretet kaptuk Istentől, hogy valamilyen jövőbeli baj elhordozásához ad ma erőt. Azt sem mondta, hogy idő előtt aggódhatunk egy várt nehézség esetleges bekövetkezte miatt. Ha hit által járunk, a körülményeink sürgőssége szerint nyerünk erőt és megoldást Istentől. Hit által, nem pedig látás által élünk. Az Úr úgy tervezte, hogy kérjük tőle azokat a dolgokat, amelyekre szükségünk van. A holnapra szóló kegyelmet nem nyerhetjük el ma. Az ember rászorultsága alkalmat ad Istennek a közbelépésre… Isten kegyelmét soha ne tékozoljuk el! Ne értsük félre, és ne rontsuk meg, ugyanakkor ne adjuk át az enyészetnek se felhasználatlanul…
Miközben a napi felelősséget hordozod Isten szeretetében, s engedelmes gyermekként és alázatos lelkülettel jársz, Istentől erőt és bölcsességet nyersz minden megpróbáló körülmény elhordozásához…
Naponta közel kell húzódnunk erőnk forrásához, hogy amikor az ellenség áradata ránk tör, az Úr Lelke zászlót bonthasson a felettünk való védelmében. Isten ígérete bizonyos. Meg fogja adni a mai naphoz szükséges erőt, kizárólag a jelen nehézségek elviseléséhez. Csak akkor lehet bizalmunk a jövőben, ha rendelkezünk a jelen nehézségeinek elhordozásához szükséges erővel… Ne vegyük kölcsön a jövő aggodalmait. Ma a mai nap megoldásaira van szükségünk.
Sokakat leterhel a jövő bajain való aggódás. Szüntelenül azzal törődnek, hogy a holnap gondjait előrevetítsék. Megpróbáltatásuk nagy része csupán a képzelet szülötte. Jézus nem gondoskodott az ilyen terhek leemeléséről. Csak a mai napra ígéri meg kegyelmét. Felszólít, hogy ne terheljük és nyugtalanítsuk magunkat a holnap bajaival…
Az Úr azt kívánja, hogy teljesítsük a ma kötelességeit, és viseljük a ma megpróbáltatásait. Ma őrizkedjünk attól, hogy megbántsunk valakit szavainkkal vagy tetteinkkel. Ma dicsérjük és magasztaljuk Istent. Hitünk gyakorlása által ma kell győzelmet aratnunk az ellenség felett. Ma keressük Istent, és ma tökéljük el, hogy nem nyugszunk bele távollétébe. Vigyázzunk, dolgozzunk és imádkozzunk úgy, mintha ez lenne az utolsó, rendelkezésünkre bocsátott nap. Milyen buzgó is lenne akkor az életünk. Milyen szorosan követnénk Jézust szavainkban és tetteinkben!
