„A kegyelem legyen mindazokkal, akik szeretik a mi Urunk, Jézus Krisztust romlatlanságban.” (Ef 6:24)
Sokan keresztényeknek vallják magukat, mivel keresztény hitvallást tettek. Ám az igazságot nem valósítják meg a gyakorlati életben. Hiányzik belőlük a hitből való szeretet, ezért nem is nyertek erőt és kegyelmet, amely az igazság szentségéből fakad. Az ember megvallhatja hitét az igazságban, de ha ez a hit nem teszi őszintévé, kedvessé, türelmessé, elnézővé, mennyei lelkületűvé, akkor az igazság átokká válik a számára, befolyása által ő pedig átokká a világ számára.
A világ az őszinte kereszténység bizonyítékaira szorul. Névleges kereszténységet mindenfelé láthatunk, ám ha Isten kegyelmének ereje látható a mi gyülekezeteinkben, akkor tagjaink Krisztus munkáját végzik. A természetes és öröklött jellemvonások átalakulnak. Lelkének bennük lakozása képesíti őket, hogy Krisztus képmását sugározzák, és kegyességük tisztaságának arányában munkájuk majd sikert arat.
Hozzunk dicsőséget hitvallásunkra! Díszítsük fel életünket csodálatos jellemvonásokkal. A beszéd- és cselekedetbeli durvaság nem Krisztustól van, hanem Sátántól. Ne hozzunk szégyent Krisztusra azáltal, hogy ragaszkodunk tökéletlenségünkhöz és torzulásunkhoz! Krisztus megígérte nekünk a kegyelmét. Ha befogadjuk, meg fogja szépíteni az életünket… A torzulás jóvá és tökéletessé alakul. Életünket ugyanazok a kegyességek díszítik, amelyek Krisztus életét oly szépségessé tették…
Az igaz és szeretetreméltó keresztény a lehető leghatalmasabb érv a Biblia igazsága mellett. Az ilyen hivő Krisztust képviseli a Földön. Élete a legmeggyőzőbb bizonyíték Isten kegyelmének hatalmáról.
Az élet minden napja felelősséget rak ránk, amelyet hordoznunk kell. Szavaink, tetteink naponta benyomásokat keltenek a környezetünkben… Krisztus igazi követője erősíti mindazok jó szándékát, akikkel kapcsolatba kerül. Isten kegyelmének erejét és tökéletes jellemét mutatja be a bűnt szerető, hitetlen világnak.
